A beszélgetés
2016. február 4.
Az idő repül. Tegnap ültem a TV előtt, ahol egy műsor keretében a kilencvenes évekről beszélgettek.
Először csak ámultam, aztán mosolyogtam, mert valami olyasmit éreztem, mint amikor gyermekkoromban azt kérte a történelem tanárom: - no, fiam, akkor mesélj, mit tudsz Sztálin elvtárs koráról?
Szóval a kilencvenes évek...Nekem olyan, mintha tegnap lett volna. Atya ég, akkor született az unokám és már elmúlt 20 éves!
Emlékszem, abban az időben mindig azért imádkoztam, hogy érjem meg a 2000-t, hiszen az az ezredforduló éve, micsoda élmény ezt átélni, nem mindenkinek adatik meg. Aztán, mire szétnéztem, 2016 lett.
Most azért imádkozom, hogy érjem meg a 2020-at
és akkor is ott üljek a TV előtt, amiben éppen arról beszélgetnek, milyenek is voltak azok a kétezres évek?
Mert az idő úgy elrepül, hogy észre sem vesszük...
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Tündér
Szia Icuka!
Néha én is merengek az idő múlásán. A nagy fiam elmúlt húsz, a lányom 17, szerencsére itt a kicsi, akivel még minden előttünk áll, mondhatni ő tart fitten. Ha a két fiút egymás mellé állítom, el sem hiszem, hogy mindkettő az enyém, lélekben én se vagyok több húsznál.
Pussz,
Tündér
Az ember az idő múlását legjobban a gyerekein veszi észre...De Téged a pici fiad még nagyon sokáig fiatalon fog tartani. Az élettől ő egy nagy ajándék Neked...:-)
Puszi, Ilona
Néha én is merengek az idő múlásán. A nagy fiam elmúlt húsz, a lányom 17, szerencsére itt a kicsi, akivel még minden előttünk áll, mondhatni ő tart fitten. Ha a két fiút egymás mellé állítom, el sem hiszem, hogy mindkettő az enyém, lélekben én se vagyok több húsznál.
Pussz,
Tündér
Nálam meg a tulipán-levelek kezdenek ágaskodni.
Szép álmokat!
Puszi
Válasz erre: Ilona
Én nem tudok csak a mának élni, pedig talán jobb lenne, mint rágódni a még meg sem történteken..Dehát ilyen vagyok...Ami azt illeti, én is várom már a tavaszt, nagyon nehezen és türelmetlenül morzsolom ezeket a se ilyen, se olyan napokat..
Válasz erre: zsoltne.eva
Ilikém!... Minek foglalkozni ilyen nagy léptékben az idő múlásával, amikor jóérzéssel megelégedhetnénk azzal is, hogy megérjük az idei tavaszt... Erre felébredek a zimankóra, nekem a szél fújása is már azt jelenti, mert olyan barátságtalan és zord,... hiszen tél is alig volt... Nem tudom igazán, nekem ez olyan fura... kifordult magából a világ!