A bűnös-bűntelen
2013. június 29.
Eljutott kapcsolatom a végéhez. Mindig úgy gondoltam nem szakítok vele, addig míg le nem tudunk ülni és megbeszélni őszintén...miért nem bíztam tisztaságában, szerelmemben. A saját érzéseimben. Felfordultak a dolgok, bizony. Mert családon belül mindenki tudta, hogy igazán ez a kapcsolat halálra volt ítélve. De ezt nem láttam be és harcoltam életem végéig. Most új reményt találtam, ami mindig csak Ő. Talán hiányzom neki, talán kérdezi, miért nem szerettem. Hát mert el kellett titkolnom, hogy védem minden rossztól és én lettem a rossz az Ő szemében. Zöld a szemem, mert az akartam lenni, aki egyetlen a számára. De nem hittem volna, hogy nem tudja megbocsájtani diszkréciómat. És a gyengém volt, hogy olyan erős hittel küszködtem érte, milyennel csak egy kis angyal. Megtettem mindent azért, hogy ne hallgassak...Két szerelmes pár, mindig együtt jár. Már azt sem tudom lesz e valaha kedvem férfiakhoz. Jobb egyedül...?!
A bejegyzést írta: Zsüsztin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Semmi sem véletlen, de ha olyan egyszerű lenne a szerelem, mint mondjuk a főzés, megtanulnánk és kész. Tudnánk. :-)
Pussz
Tündér