A csiga
2017. január 8.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csiga, aki nem tartotta magát elég gyorsnak. Nézte a formula 1.-et a nagy réti kivetítőn, és belefacsarodott a szíve a látottakba.
– Ha nagyon gyors lennék, - így kesergett, sóhajtozott napszámra, - akkor indulhatnék én is a taxis gyorsasági futamon a volán taxi színeiben, - úgyis csiga a jelük! Ez a gondolata lassan – lassan rögeszméjévé vált! Mivel nem tartotta kivitelezhetőnek a vágyát, elhatározta, hogy öngyilokkal vet véget hitvány életének, és ezzel a szándékkal elindult keresni egy konnektort, hogy szembe nézzen a halállal! Ahogy így csúszkált, bőszen vágyva a halálra, egyszer csak elért egy sötét alagúthoz. Megtorpant. -Most vajon mi a fenét csináljak? Bemenjek? Ne menjek? Megvárjam, míg valaki bemegy előttem? Ahogy így morfondírozott, észre vette a fényt az alagút végén! –No, ez vajon a menetrend szerinti vonat, vagy ez már a megvilágosodás? Mivel a fény nem akart közelebb jönni, elhatározta, hogy megelőzi. Az egy cseppet sem zavarta, hogy a fény egy helyben állt! - Majd most jól megmutatom, hogy milyen gyorsulásra vagyok képes! - Csak úgy lobogni fognak a szemeim, - csak nehogy huzatot kapjanak! Ezzel a gondolattal turbó fokozatba kapcsolt, és elindult élete első egyszemélyes versenyén! Lihegve csúszott ki a fényre az alagút másik oldalán. A kacagó gerle ott röhögött rajta.
–Te kis csúszka, még egy pöttyet javítani kéne a részidőkön, ha indulni akarsz a flúgos futamon! –Mit tegyek, mond ó bölcs madár? – kérdezte a kis nyálas, mert összekeverte a bagollyal! –Próbáld meg a talpadat vaxolni, jobban fog csúszni, - a síelők is úgy tesznek! –Az nem lesz jó, - mert nem akarok dopping botrányba keveredni! –Akkor keresd meg Bobot! – A herceget? –Te kuka! A róla elnevezett pálya tulaját és edzőjét! A kis csiga megköszönte a jó tanácsot, és elindult, hogy felkeresse a Bob pályát. Út közben megmorogta egy bobtail, aki egy bobcat útépítő gép alatt feküdt, - mert azt hitte, hogy a kikapart csontjára utazik. A kis csigát bátorította a gondolat, hogy isten nem ver bobbal, ezért hát nem is félt! Csúszkált árkon – bokron át, mire fáradtan, de vidáman megérkezett a Bob birodalomba. –Hello, mester! – köszöntötte lelkesen, -megtanítanál engem, hogy hogyan lehetnék gyorsabb? – Erőnlét kérdése, kis barátom! Látom, hogy a szemeid így is kidüllednek a helyükből! Erőnléti edzésként emelj súlyt! – Na, de mester! –méltatlankodott a kis csiga – hát nem látod, hogy ez itt rajtam nem hátizsák?! Állandóan cipelem magammal a házam, nehogy beleköltözzön valami hajléktalan! – Akkor, javaslom a tájfutást! Csak a siklótalpat le kell cserélned hernyótalpra! Lehet kapni nagyon jó márkájúakat! Mondjuk, nem olcsó! Na – csao, mert sürgősen el kell halasztanom a halaszthatatlant! –Ég áldjon, drága mester, megfogadom a tanácsodat és köszönöm!
A kis csiga gondolataiba merülve el indult. Siklott – csúszdogált, amíg egy erdő széléhez nem ért. Ott majdnem összefutott a rókával, aki nem adta meg neki a jobb kézszabályt! - Figyu csak, Te kis vörös! Ez már tájföld? –Mert ott kell edzenem! – tette hozzá magyarázatképpen. A ravaszdi ravaszul megkérdezte, hogy miért is tájföldi tájfutás? – Csak hernyótalpas erőnléti edzés, - válaszolt az önjelölt versenyző! –És miért pont terepjárón? –Mert híres akarok lenni! Azt akarom, - hogyha meglátnak, örüljenek és éljenezzenek! –És ez megéri a sok fáradtságot? Miért nem csináltatsz inkább egy jó portfoliót, úgy is itt van nem messze a fotóstúdióm, akkor sokkal többen és jobban megismernek, és még megizzadnod sem kell a fáradtságos csúszkálástól! Tele leszel lóvéval,– persze le kell vetned a gátlásaidat, és a házadat!
Így történt, hogy a ravaszdi lecsupaszította a kis álmodozót, és lenyúlta a házát! De a fotók meghozták a várt eredményt! A kis csiga híres lett! Ott virított a képe minden könyvkereskedés kirakatában, dicsérve a jóságát, - mint előétel!
- Csiga petrezselymes fűszervajjal a saját házába töltve!
- emillio -
fotó: Nailia Schwarz via Shutterstock.com
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.