A csipkésbugyi vásárló nap
2016. február 18.
Vannak időszakok, amiket úgy érzem, át kell vészelni. Mikor úgy érzed, már nincs hova rakni még azt a terhet, amit mások nagy kegyesen rád helyeznek, azt gondolva, megtisztelnek téged, hiszen szakmailag ez a legnagyobb elismerés. Azt veszed észre közben, mindent félretéve amit szeretsz, iszonyúan hajtva magad, megpróbálod ELVÉGEZNI a feladataid, csupa nagy betűvel. Közben csak nem akarnak szűnni azok a feladatok, vagy még inkább szaporodnak. Nem is nagyon eszel, vagy ha eszel is, nem élvezed az ízeket, inkább ezzel is csak rohannál, hogy újra csatasorba állhass.
Olyan jó ekkor valami bomba ötlet, valami meghökkentő. Nekem ez a csipkésbugyi vásárlás . Ha már úgy érzem, semmi sem segít, csak Ő. Válogatni a lehetőségekben, kipróbálni, színeket, formákat, közben csupán arra az iszonyúan önző gondolatra koncentrálva, hogy mindezt magadért teszed!
Tegnap vettem egy csipkés bugyit :) ugye nem kell folytatnom....
A bejegyzést írta: vikibal
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Cathy
Teljes mertekben megertelek. :)
Jól esik, hogy nem vagyok egyedül a dologgal :)
Üdv. Viki