A döntés
2016. január 31.
A döntést egy dolog előzi meg, a mérlegelés (ön- és társ elemzés). Megéri, miért, mennyire, mit, hogyan... stb...?!?! Szóval, egy mélyreható - önmagadat is falhoz állító - mérlegelés után viszont szerintem is igazad van, DÖNTENI KELL! Amíg nem mersz szembenézni azzal, hogy te mit hibáztál el, addig azonban ne dönts, mert téves utat választasz (a másik a hibás út mindig az egyszerű)!
És nincs igaza annak, aki mást mond, a párkapcsolatok ilyen egyszerűek, csak nem mernek az emberek az alapokig (alap okig) lemenni.
- A spirituális útra való lépés egy döntéssel kezdődik (hááát, egy folyamat megelőzi ugyan, de a végén mégis a döntés a legfontosabb). Előbb van az esemény (a "történés, amiben benne vagyunk, a helyzet"). ... Nálad mondjuk ez az volt, hogy a társad nem becsült meg nőként, majd ebből lett egy betegség (ok, okozat). De minden esetre ez volt az esemény maga. Ez mindaddig csak egy történés maradt a sok közül (ami persze rád, a lelkedre károsan hatott), amíg nem jött el a gondolat befogadás következő lépcsője, a megértés. Rájöttél, hogy mi, miért van (mondjuk egyszerűen... "leesett"). Ekkor jött a megélés, azaz itt tudatosult benned, hogy "ez van". Ez egy hosszabb folyamat lehetett, sok keserűséggel (itt átmehet az ember az "elfogadás 5 lépcsőjén": tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás). Így aztán gondolom, hogy igazán megélted a betegséged; és eközben ugye dolgozott benned valami, hogy valamerre menned kell. Muszáj! (Van aki a normál gyógyászatot választja, hisz benne..., mi mást.) Én azt a pontot mondom "magamévá tételnek" (gondolat befogadás 3. lépcsője), amikor megszületik bennem a DÖNTÉS! Ez lehetne másfajta döntés is, de neked egy spirituális utad volt. Elfogadtad más pasik szeretetét (ha már az otthoni nem hajlandó), és ezt nem a hétköznapi vágyaid miatt, hanem mert a lélek vágyott rá. Aztán ebből ugye az jött, amit meséltél, hogy a férjed is rájött, hogy kellesz neki. Ez is egyszerűen működött, hisz, ő is körülötted rezeg, érzi a te rezgéseidet, arra vagy épp ellentétesen (tükörként) vagy épp szinkronban reagál (megtörtént sorsfordításként).
Szóval, én itt az emelném ki a végén, hogy amíg hezitál az ember, addig nem fog megoldást találni. És itt a saját múltbeli példád pozitívan, míg a mostanit negatívan is felhozhatod.
- Barátném... Dönts! És fogadd vissza Bélát, vagy ne?! De dönts.
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Yolla!
Szerintem félreértelmezted az írást. Ha én jól olvasom, nem azt támogatja az író/elbeszélő, hogy kell egy harmadik. Az a történetben egy tényállás volt (megtörtént). Ami után minden okkal és okozattal szembenézve kell egy döntés - szerinte -.
Remélem én jól értelmeztem :-)
Pussz,
Tündér
Szia Yolla!
Szerintem félreértelmezted az írást. Ha én jól olvasom, nem azt támogatja az író/elbeszélő, hogy kell egy harmadik. Az a történetben egy tényállás volt (megtörtént). Ami után minden okkal és okozattal szembenézve kell egy döntés - szerinte -.
Remélem én jól értelmeztem :-)
Pussz,
Tündér
"Elfogadtad más pasik szeretetét (ha már az otthoni nem hajlandó), és ezt nem a hétköznapi vágyaid miatt, hanem mert a lélek vágyott rá."
SZÓVAL, AKKOR MI VOLT ELŐBB, A TYÚK VAGY A TOJÁS?
Hűha!
Hogyan is állunk? Azért kell nekem a párkapcsolaton kívüli harmadik fél, hogy eldönthessem, kell-e nekem a párom?
Ha eljutunk erre a pontra, akkor nincs más válasz, minthogy nem kell, csak gyávák vagyunk kegyetlen őszinteséggel szembe nézni helyzetünkkel, és megkönnyítendő döntésünket, bevonunk egy "ártatlan" harmadik személyt is, mankóként, a döntésünk megalapozásához, ahelyett, hogy önvizsgálatot tartanánk, mert az is lehet, hogy a párunk pusztán arra reagál számunkra negatív módon, ahogyan mi magunk változtunk a kapcsolatban.
Döntés előtt szerveznék egy közös programot a párommal, mely jó alkalom lenne arra, hogy beszélgessünk a közös jövőnkről és akkor mindkettőnknek színt kellene vallani, s még az is kiderülhet, hogy az ok okozat boncolgatása közben kiderül, hogy ketten hoztuk össze a jelen szituációt, mert mindketten elvétettünk néhány dolgot, melyet akár közösen is korrigálhatunk. Amennyiben ezen szándékban nem értünk egyet, akkor bizony pontot kell tenni a kapcsolat végére és jöhet egy új fejezet.
De csak akkor.
Szerintem félreértelmezted az írást. Ha én jól olvasom, nem azt támogatja az író/elbeszélő, hogy kell egy harmadik. Az a történetben egy tényállás volt (megtörtént). Ami után minden okkal és okozattal szembenézve kell egy döntés - szerinte -.
Remélem én jól értelmeztem :-)
Pussz,
Tündér
Hogyan is állunk? Azért kell nekem a párkapcsolaton kívüli harmadik fél, hogy eldönthessem, kell-e nekem a párom?
Ha eljutunk erre a pontra, akkor nincs más válasz, minthogy nem kell, csak gyávák vagyunk kegyetlen őszinteséggel szembe nézni helyzetünkkel, és megkönnyítendő döntésünket, bevonunk egy "ártatlan" harmadik személyt is, mankóként, a döntésünk megalapozásához, ahelyett, hogy önvizsgálatot tartanánk, mert az is lehet, hogy a párunk pusztán arra reagál számunkra negatív módon, ahogyan mi magunk változtunk a kapcsolatban.
Döntés előtt szerveznék egy közös programot a párommal, mely jó alkalom lenne arra, hogy beszélgessünk a közös jövőnkről és akkor mindkettőnknek színt kellene vallani, s még az is kiderülhet, hogy az ok okozat boncolgatása közben kiderül, hogy ketten hoztuk össze a jelen szituációt, mert mindketten elvétettünk néhány dolgot, melyet akár közösen is korrigálhatunk. Amennyiben ezen szándékban nem értünk egyet, akkor bizony pontot kell tenni a kapcsolat végére és jöhet egy új fejezet.
De csak akkor.