újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

A gyermek mindenek felett álló érdeke...

2011. október 23.

Vissza a naplóhoz

Az első gyerek...

Nálunk úgy alakult, hogy öt gyermekünket én nevelem.

Legalább az első közös gyermekünk megszületéséig megy vissza a történet, amikor rémületes dolgokat éltünk át. Emlékszem, milyen szép, életvidám volt a párom kismamának, és mennyire váratlanul, látszólag minden ok nélkül törtek rá időnként a görcsös fulladások. Teljesen tapasztalatlan voltam, a mesterséges lélegeztetés volt az egyetlen, amivel próbáltam kihúzni az időt a mentők megérkezéséig, és kérleltem hogy ne haljon meg, ne hagyjon itt a gyönyörű kislányunkkal.
Utólag restellem leírni is, de nagyon dühös voltam a mentőorvosokra, amikor a második alkalommal is a vállukat vonogatva távoztak, a kórházba szállítás helyett egyetlen nyugtató injekcióval elintézve a halálos betegséget. Annyi volt a hozzászólásuk, hogy nyugi, ez csak egy kis idegesség. A nyugtató injekció viszont tényleg hatott, mindig elmúltak tőle a szörnyű tünetek. Nekem is kérnem kellett volna egyet.
Harmadszorra minden ugyanígy történt, de amíg a mentőkocsihoz kísértem a távozó orvost, elmagyarázta a rosszullétek közönséges, szorongásos eredetét.

Az első balsejtelmeim így eloszlottak, de megjelent a láthatáron egy másik sötét felhő.
Jó, hogy nem rosszindulatú daganat, vagy infarktus, vagy valami más, szervi baj. Azzal viszont mit kezdjek, ha a félelem az anyaságtól, valamilyen megfoghatatlan félelem a jövőtől ilyen súllyal telepszik a páromra?

Megjósolhatatlan, kiszámíthatatlan változások előérzete kezdett eluralkodni rajtam, de teljes önbizalommal éreztem, hogy kézben tartom a helyzetet, mindent szépen megoldunk.

Az addig semlegesnek ható beszélgetések részletesen felelevenedtek bennem. Két éven át csak találkozgattunk. Most, épp hogy csak hozzám költözött, és még minden szokatlanul új volt? Erről soha nem volt szó. Igen, a szerelem sodró lendületében ezen én nem akadtam meg. Miért is nem? Kezdtem átérezni, hogy a főiskolások gondtalan életét élő lánynak mit jelent, ha az államvizsga után egy hónappal a szülőszobában találja magát. Mi lesz a terveivel? Biztosan voltak, vannak ilyenek, még ha talán magának sem fogalmazta meg őket pontosan. Valahogyan ezeket eddig elrejthette és átváltoztatta az érzelmek féltése és tapintata.

Nem volt jó ráébredni arra, hogy ő külön is, tőlem függetlenül is van. Esetleg még kiszolgáltatottnak is érezheti magát. Ez a gondolat úgy ért, mint egyfajta merénylet, és mindenféle irányba terjedni kezdett.

Nekem a gyermekvárás öröme csak egy passzió, szinte nem is vettem részt benne? Csúnya dolog lenne, ha így érezné! Igaz, hogy a lányos alakja teljesen elváltozik, ami nekem kedves, de neki talán ez nem éri meg? Mesélte, hogy régebben színésznőnek készült. Talán csak nem merte elmondani, hogy még mindig?

Egyáltalán ki ő, akit addig nem ismertem? Bevallom, ezt máig nem tudom.

Később már nem is voltam biztos abban, hogy én tartom kézben a helyzetet, csak abban, hogy a kulcsa nálam van. Egyre tisztább lett, hogy itt valakinek komoly áldozatot kell hozni mindhármunk sorsáért.

Férfi is vagyok, meg idősebb is, van lakásom, egzisztenciám, szilárdan állok a lábamon. Bizalmat, bármit kettőnk közül csak én hitelezhetek.
Egy boldog korszak véget ért, amikor a szavak nélkül magától-értetődőnek érzett dolgokat először meg kellett fogalmaznom.

Visszanézve mosolygok magamon.
Jó, fiatal voltam.


Egyszer majd folytatom.

- Juhász András Géza -





Video: youtube.com

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

időrendi sorrend

2011. október 27. 21:13

megtekintés Válasz erre: Juhász András Géza - 2011. október 27. 08:39

Folytatom majd Magassàgos Mindenhatò, csak nagyobb lèlegzetet kell hozzà vennem.

Ezen jót nevettem most...na, nem az erővételen, magamat nevettem...150 cm a Te magasságos Mindenhatód....;-))
 
2011. október 27. 13:18
Tényleg írd meg!
Tanulságos lehet! Bár biztosan nagyon nehéz…megírni is.
2011. október 27. 13:05

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2011. október 27. 11:19

Húú, nem fenékig tejfel az életed! Írj még!

Üdv,

L.

Ezt miböl gondolod? :)))
Fogok! :)

A.
2011. október 27. 13:00

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. október 27. 10:30

Akkor tényleg kell a folytatás! Várjuk!

Ezt màr valamikor 2 ève ìrtam. Azòta nem jutottam hozzà, h. folytassam.
2011. október 27. 11:19
Húú, nem fenékig tejfel az életed! Írj még!

Üdv,

L.
2011. október 27. 10:30

megtekintés Válasz erre: Juhász András Géza - 2011. október 27. 09:57

Szia Pinokkiò!
Màr egy gyermekem sincs. A szegedi ès a veszprèmi gyàmhivatal közös erövel szètrobbantotta a csalàdomat.
Elöbb vèresre vertek, augusztusban pedig elvettèk a gyermekeimet. Èn meg, elmenekültem egy semleges orszàgba, mielött megölnek. Ezèrt ilyen èrdekesek a betüim.
Az anyukàjukròl èvek òta nem tudok semmit sem.

Akkor tényleg kell a folytatás! Várjuk!
2011. október 27. 09:57

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. október 24. 13:24

Szia András!
Nekem tényleg hiányzik a folytatás. Légyszí írd meg mi történt azután, engem érdekelne! Most mi van veletek, és a feleségeddel? Látom a betűid érdekesek (nem magyar klavi.), nem itthon vagy? És ők?
Üdv,
Pinokkió

Szia Pinokkiò!
Màr egy gyermekem sincs. A szegedi ès a veszprèmi gyàmhivatal közös erövel szètrobbantotta a csalàdomat.
Elöbb vèresre vertek, augusztusban pedig elvettèk a gyermekeimet. Èn meg, elmenekültem egy semleges orszàgba, mielött megölnek. Ezèrt ilyen èrdekesek a betüim.
Az anyukàjukròl èvek òta nem tudok semmit sem.
2011. október 27. 09:37

megtekintés Válasz erre: kalozlány - 2011. október 24. 11:58

De édes a baba!A lányocskáid egyike?
Köcce a cikket, meghatódtam!

Nem, de azèrt, nagyon aranyos. :)
2011. október 27. 08:39

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. október 24. 11:53

Várom a folytatást...mert ugye öt gyermekkel kezdted az írásodat....

Folytatom majd Magassàgos Mindenhatò, csak nagyobb lèlegzetet kell hozzà vennem.
2011. október 27. 08:35

megtekintés Válasz erre: - 2011. október 24. 11:24

Nagyon szép és megható történet.Köszönöm Zsédát
joboszi

Kedves, Jò boszi, Zsèdàt nem èn követtem el. Èn nem tudok ennyire romantikus lenni. Tündèri segìtsègnek köszönheted. :)
2011. október 24. 13:24
Szia András!
Nekem tényleg hiányzik a folytatás. Légyszí írd meg mi történt azután, engem érdekelne! Most mi van veletek, és a feleségeddel? Látom a betűid érdekesek (nem magyar klavi.), nem itthon vagy? És ők?
Üdv,
Pinokkió
2011. október 24. 11:58
De édes a baba!A lányocskáid egyike?
Köcce a cikket, meghatódtam!
2011. október 24. 11:53
Várom a folytatást...mert ugye öt gyermekkel kezdted az írásodat....
 
2011. október 24. 11:24
Nagyon szép és megható történet.Köszönöm Zsédát
joboszi
2011. október 24. 07:28

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. október 23. 11:32

Kedves András!

Köszönjük ezt a nagyon őszinte és tanulságos írásodat!

Pussz, Tündér

Kedves Tündèr, szìvesen!
2011. október 24. 07:27

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. október 23. 09:05

Érdekes látni és tudni, hogy van férfi, aki próbálja felfogni, miféle félelmek munkálhatnak egy terhes nőben. Van akinél a pánik súlyos tüneteket produkál, félelmetes, igen, de nézetem szerint ez a jobbik eset, legalább kijön, kitisztul az emberből. Mert ha megmarad, elzárja magában az anyuka, az később talán sokkal katasztrofálisabb lehet.

Értékes élmény volt olvasni. Az ember mindig rácsodálkozik a világra. Köszönöm.

Üdv: Ailet

Hàt, Kedves Ailet, talàn sokkal katasztrofàlisabb is lehetett volna, de biztos, h. nekem ìgy is elèg katasztrofàlis lett az eredmènye.
Biztos, h. mègegyszer nem lennèk ennyire naiv. Mindig tanul az ember...
2011. október 23. 17:20
Kedves András!

Megragadott e rövid kis betekintés az életedbe. Különösen az a rész ébresztett bennem gondolatokat, amikor a "félelem az anyaságtól, valamilyen megfoghatatlan félelem a jövőtől..." részét olvastam.
Valószínű mindannyiunkban jelen van a szorongás valamilyen formában, amikor szembesülünk a leendő anyaság hírével, és közli az orvos. Nem egyformán éljük meg ezt a látszólag örömteli pillanatot. És én itt a "látszólag" szóra helyezem a hangsúlyt, mert minden e köré helyeződik...
Nagyon örülnénk, ha egyszer folytatnád, mert hiszen ha akarjuk, ha nem foglalkoztat még ilyen időtávlatban is bennünket egy, az életünket meghatározó eseménysorozat és annak körülményei.

Köszönjük, hogy megosztottad velünk.
Éva
2011. október 23. 14:13
http://www.youtube.com/watch?v=tV3vDwS4Caw&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=2SqHoFirl1E&feature=related
2011. október 23. 13:21
Szia András! Érdekes, és talán kicsit negható is, ahogy visszapillantást engedsz fiatalkori önmagadhoz! Köszönet érte!
2011. október 23. 11:32
Kedves András!

Köszönjük ezt a nagyon őszinte és tanulságos írásodat!

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: