A halálbüntetésről
2011. március 16.
Apa azt mondja, hogy vissza kellene állítani a halálbüntetést, mert aki más életét elveszi, vagy gyerekekkel erőszakoskodik, az megérdemli, hogy ne éljen tovább.
Anya erre azt mondja, hogy nem ez a megoldás, mert az erőszak erőszakot szül, és egyébként sem azt a személyt büntetnék, aki az erőszakos cselekedetet elkövette, hanem a hozzátartozóit, akik jó esetben semmiről sem tehetnek. A halál túl egyszerű megoldás, mert akkor mi lenne a büntetés? Azt meg végképp nem tudhatjuk, mi van a halál után? Anya szerint dolgoztatni kellene az ilyen embereket, de keményen, kenyéren és vízen napi 12-16 órát valami kőbányában, vagy útépítésen. Van is egy-két lerobbant út, amit rendbe lehetne hozatni velük. És a büntetést ne rövidítsék meg jó magaviseletre hivatkozva, az életfogytig tényleg életfogytiglan legyen.
Apa erre azt mondja, hogy már így is tele vannak a börtönök, és Anya gondolja el, mennyibe kerül ez az államnak, és ebből kifolyólag Anyának és Apának.
De, ha dolgoznának, keményen, akkor mindez kevesebbe kerülne, mondja Anya, és szembesüljenek nap mint nap a saját tettükkel. A halál túl egyszerű megoldás. Na meg nem is beszélve arról, hogy a bűnözőnek is van anyja és apja.
Apa erre azt mondja, hogy ha az ő fia ölne, ő bizony letagadná azt is, hogy ismeri. Egyébként is az ilyesmi nevelés kérdése is.
A bejegyzést írta: Nurse
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ha még lenne villamosszék, tüzes vastrón, az büntetés lenne. Legyen tényleges életfogyt, de ne olyan, ahonnét húsz év múlva szabadulhat valaki. Mert az nem büntetés.
Mert aki gyerekeket bánt, annak semmilyen hosszú idő nem elégséges, amit a hűvösön tölt.