A hozzászólásoknak lelke van
2010. augusztus 29.
...ha azt mondjuk, hogy három a magyar igazság, akkor jöjjön a ráadás. Lássuk Nem Tomot negyedszerre is!
Valami nagy baj lehet velem. Nem tudok olvasni, vagy ha tudok is, nem értem, miről van szó.
Úgy gondolom, hogy, szerencsés esetben, a hozzászólások tükrözik az olvasó véleményét az írásról. A jó minőségű anyagból készült olvasó esetleg még tovább is gondolhatja a témát. Sőt leginkább megsajnálja az írás főhősét, valószínűleg az írót, és akkor már kezdődhet is a gyűjtés Isaura kiváltására. Ez igen gyakori eset. Még ennél is gyakoribb az, amikor az olvasó elkezd magáról mesélni olyasmit, ami még véletlenül sem kapcsolódik az íráshoz.
Egy példa. Az írás Newton második törvényéről, a tömegvonzásról (gravitációról) szól. Nem ritka itt az ilyen tudományos elemzés. Ebből az írásból az átlagolvasó annyit szűr le, hogy náluk is a szomszédban hasonló dolgok vannak, mert a százhúsz kilós Erzsike beleszeretett a derekáig érő Sanyiba. Kétségtelenül ez esetben bizonyított Newton második törvénye. A fizikából naprakész olvasó viszont ezt már továbbgondolja, és azt is meg tudja magyarázni, hogy miért nem esik messze a vak a botjától. De az igazán műértő olvasó már csak ennyit ír a hsz-ben: „Grat, klassz az írás, de képzeld, tegnap szárba szökkent nálunk a kukorica.”
Érdekes ez a grat szócska. Most olvastam valami tudományos lapban, hogy magyar kutatók olyan klaviatúrát fejlesztettek ki irodalmi lapok hozzászólóinak, amelyiken már egy karakter lenyomásával létre lehet hozni a grat szócskát. Igen praktikus dolog. Úgy néz ki, itt is a leggyakoribb a gratbetű.
Ám ez nem is érdekes, ha komolyan gondoljuk a gratulációt. Időt lehet megtakarítani ezzel a gratbetűvel. Így több mindenki dicséretére jut idő.
Mert az idő a hölgyeknél a leggyengébb láncszem. Szemléletes példa erre, amikor az asszony a nyitott ajtóból visszaszól a férjének: „Szívecském, öt percre átugrom az Icához. Legyél szíves félóránként megkavarni a levest.”
De lépjünk tovább a hsz-ek elemzésében.
Vannak a javító jellegű, jobbító szándékú megjegyzések. Ezek is többnyire masszív szakmai alapokon állnak. Példának álljon itt egy ilyen gyöngyszem. „Grat, szívecském. Csak egyetlen icipici hibácska van az íráskádban. Mifelénk a lesz-t két ’esszel’ írjuk, mert az múlt időben van. Ebben aztán semmi bántó nincs. Szívecske, hibácska, íráska – hát nem gyönyörű, a szemünk előtt muzsikálnak a szavak!
Néha az is előfordul, hogy a legelső olvasó enged meg egy dicsérő hozzászólást. Mondjuk, így: „Grat. (Ez nem maradhat el.) Az írás nagyon rendben van. Jó a témája, és nagyszerűen van megírva. Puszillak, a te rajongód, Zsuzsi.
Ui. Adtam egy ötöst.”
És ott vigyorog egy szép, kövér kettes, az első és egyetlen értékelés.
Akármilyenek is ezek a hozzászólások, legalább nem bántóak. Így kellemesen el lehet csevegni egymással. Végül is ez nem kimondottan irodalmi lap. Ide többnyire azok járnak, akik írnak ugyan, de inkább kitárulkoznak, és ez jó, mindenkit megnyugtathat. Mert aki írta, annak volt kinek elmondani a gondjait, és annak is jó, aki olvashatja, mert látja, hogy máshol sem gond nélküli az élet.
...Naplóm "állandó -meghívott- sztárja":
- Nem Tom -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Müszélia, teljesen egyetértek veled! A hangulatnak nagy szerepe van az értékelésben. Én pl. mikor először láttam a Ghostot, giccsesnek, élvezhetetlennek találtam. Azóta meg ha látom, szinte végigbőgöm. Ezért nem is értékelek.:)
Nem értek egyet veletek, mert az értékelés nem hangulatfüggő, még a nőknél sem lenne szabad.
Képzeld el, ha egy nap kedvetlen vagy, akkor úgy döntesz, hogy kettő meg három az tizennyolc. Ha nem tudtok dönteni, az csak annyit jelent, hogy nem vagytok még kialakulva. Lehettek akárhány évesek, az embernek mindig kell, hogy legyen egy véleménye, egy értékelése a dolgokról. Azt meg egy percig se hidd Müszélia, hogy valakinek véletlenül az ötös helyett a kettesre csúszott a keze. Elhitted, hogy a Parlamentben véletlenül nyomtak igen helyett nemet. Hát azt se hidd el. Pontosan 12 centi van az igen, és a nem gomb között. Ott csak az volt a bibi, hogy az elsőre kiadott kottából, nem találta a versenyző a kötelező választ. A tévedés az nagyon ritkán van, és ritkábban, mint az írás alá rajzolt egyesek.
Szia, Pumukli.
Nem értek egyet veletek, mert az értékelés nem hangulatfüggő, még a nőknél sem lenne szabad.
Képzeld el, ha egy nap kedvetlen vagy, akkor úgy döntesz, hogy kettő meg három az tizennyolc. Ha nem tudtok dönteni, az csak annyit jelent, hogy nem vagytok még kialakulva. Lehettek akárhány évesek, az embernek mindig kell, hogy legyen egy véleménye, egy értékelése a dolgokról. Azt meg egy percig se hidd Müszélia, hogy valakinek véletlenül az ötös helyett a kettesre csúszott a keze. Elhitted, hogy a Parlamentben véletlenül nyomtak igen helyett nemet. Hát azt se hidd el. Pontosan 12 centi van az igen, és a nem gomb között. Ott csak az volt a bibi, hogy az elsőre kiadott kottából, nem találta a versenyző a kötelező választ. A tévedés az nagyon ritkán van, és ritkábban, mint az írás alá rajzolt egyesek.
Ha 2+3 nem 5-re jön ki, az meg nem hangulat kérdése, hanem a butaságé...
Nem Pumukli...
Tamás, nem tudom, ismered-e Reviczky Gyula költészetét. Ő így fogalmaz: "Ki sóhajtoz, ki mulat. A világ csak hangulat." Ő ezt már a 19 század vége felé megírta, és nem is nő... Na, erre varrjál gombot!:)
Ha 2+3 nem 5-re jön ki, az meg nem hangulat kérdése, hanem a butaságé...
Nem Pumukli...
Én csak arra reflektáltam, hogy Müszélia kartársnő a hangulatától teszi függővé az értékelést. Reviczky meg már nem érvényes, mert akkoriban mikor ő élt, még rádión néztük a TV-t. És persze még valamit, ahogy a számok összeadása sem hangulat kérdése, úgy az értékelés sem az. Ezt akartam megfogalmazni az előzőekben.
Tamás
Egy lelkes amatőr vagyok, hogy válaszoljak a kérdésedre. Csak azért nem találkoztál a szobrommal, mert bronzból volt, és elhordták a fémgyűjtők.
Tamás
Ugye nekem nem illik megkérdeznem, hogy ki az a Zsoltné.Éva ? :-)))
Kérdésedre: Egy Nő, a jobb fajtából, de nem a "Jobbikból".
Grat.
Éva
Szia Tündér! Nem Tom észrevetted-e, utolsó hozzászólásom 8-án volt, az óta eltelt egy hét. Ismét elolvastam ezt a cikket, és ugyanolyan hatással volt rám. Igaz nem tom milyen hangulatom volt akkor, de az legalább nem változott. Ezt azért merem mondani, mert ma is hatalmas jókedvre derített az írás.
Grat.
Éva
Pussz,
Tündér