A hozzászólásoknak lelke van
2010. augusztus 29.
...ha azt mondjuk, hogy három a magyar igazság, akkor jöjjön a ráadás. Lássuk Nem Tomot negyedszerre is!
Valami nagy baj lehet velem. Nem tudok olvasni, vagy ha tudok is, nem értem, miről van szó.
Úgy gondolom, hogy, szerencsés esetben, a hozzászólások tükrözik az olvasó véleményét az írásról. A jó minőségű anyagból készült olvasó esetleg még tovább is gondolhatja a témát. Sőt leginkább megsajnálja az írás főhősét, valószínűleg az írót, és akkor már kezdődhet is a gyűjtés Isaura kiváltására. Ez igen gyakori eset. Még ennél is gyakoribb az, amikor az olvasó elkezd magáról mesélni olyasmit, ami még véletlenül sem kapcsolódik az íráshoz.
Egy példa. Az írás Newton második törvényéről, a tömegvonzásról (gravitációról) szól. Nem ritka itt az ilyen tudományos elemzés. Ebből az írásból az átlagolvasó annyit szűr le, hogy náluk is a szomszédban hasonló dolgok vannak, mert a százhúsz kilós Erzsike beleszeretett a derekáig érő Sanyiba. Kétségtelenül ez esetben bizonyított Newton második törvénye. A fizikából naprakész olvasó viszont ezt már továbbgondolja, és azt is meg tudja magyarázni, hogy miért nem esik messze a vak a botjától. De az igazán műértő olvasó már csak ennyit ír a hsz-ben: „Grat, klassz az írás, de képzeld, tegnap szárba szökkent nálunk a kukorica.”
Érdekes ez a grat szócska. Most olvastam valami tudományos lapban, hogy magyar kutatók olyan klaviatúrát fejlesztettek ki irodalmi lapok hozzászólóinak, amelyiken már egy karakter lenyomásával létre lehet hozni a grat szócskát. Igen praktikus dolog. Úgy néz ki, itt is a leggyakoribb a gratbetű.
Ám ez nem is érdekes, ha komolyan gondoljuk a gratulációt. Időt lehet megtakarítani ezzel a gratbetűvel. Így több mindenki dicséretére jut idő.
Mert az idő a hölgyeknél a leggyengébb láncszem. Szemléletes példa erre, amikor az asszony a nyitott ajtóból visszaszól a férjének: „Szívecském, öt percre átugrom az Icához. Legyél szíves félóránként megkavarni a levest.”
De lépjünk tovább a hsz-ek elemzésében.
Vannak a javító jellegű, jobbító szándékú megjegyzések. Ezek is többnyire masszív szakmai alapokon állnak. Példának álljon itt egy ilyen gyöngyszem. „Grat, szívecském. Csak egyetlen icipici hibácska van az íráskádban. Mifelénk a lesz-t két ’esszel’ írjuk, mert az múlt időben van. Ebben aztán semmi bántó nincs. Szívecske, hibácska, íráska – hát nem gyönyörű, a szemünk előtt muzsikálnak a szavak!
Néha az is előfordul, hogy a legelső olvasó enged meg egy dicsérő hozzászólást. Mondjuk, így: „Grat. (Ez nem maradhat el.) Az írás nagyon rendben van. Jó a témája, és nagyszerűen van megírva. Puszillak, a te rajongód, Zsuzsi.
Ui. Adtam egy ötöst.”
És ott vigyorog egy szép, kövér kettes, az első és egyetlen értékelés.
Akármilyenek is ezek a hozzászólások, legalább nem bántóak. Így kellemesen el lehet csevegni egymással. Végül is ez nem kimondottan irodalmi lap. Ide többnyire azok járnak, akik írnak ugyan, de inkább kitárulkoznak, és ez jó, mindenkit megnyugtathat. Mert aki írta, annak volt kinek elmondani a gondjait, és annak is jó, aki olvashatja, mert látja, hogy máshol sem gond nélküli az élet.
...Naplóm "állandó -meghívott- sztárja":
- Nem Tom -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tudom, Tamást is zavarta ez, de érintettség híján (mivel nem nagyon írok cikket) engem nem. Nyugtattam is őt egy hsz-ben(!) , hogy ne foglalkozzon vele, lehet, hogy csak nem tetszik a stílus az értékelőnek, vagy épp nem jött be a történet. Ennyi. Ha igazán utálná valaki, egyest adna.
De most nálam is elszakadt a cérna!
Raktam fel egy fotót a fotópályázatba. Nyaralási fotó, hullámzó tenger, és egy hálás téma: gyerekek (2. oldal, utolsó kép). Nem akarom fényezni magam, de azt azért elmondom, hogy nem volt könnyű ezt a pillanatot elkapni. Fél szemmel figyelni, mikor jön a hullám, a másikkal, hogy mit mutat a gép kis képernyője, terelni a gyerekeket, hogy mind a képkivágásban legyenek, aztán gondosan hamarabb exponálni, mert a gép kicsit késik, és ha nem előzöm meg, akkor nem látszik más a fotón, csak a fehér tajtékok (a gyerekek meg alatta, esetleg már mögötte). Mindezt a vízben ülve, hogy a hullám engem is folyton lökdösött, a gatyámat meg folyton telenyomta homokkal. Ja, és persze ügyelni a fotoapparátra, hogy ne legyen vizes. Látjátok, nem volt egyszerű. :-)
Tehát nem rossz kép (szerintem), de azért helyén kezelem a dolgot, ide jelentkeztem vele, a Feleségek.hu-ra, nem az International Photo Award pályázatára.
Mondom ma délután magamnak, megnézem, osztályozta-e már valaki. Látom, egy darab hármast kapott! Micsoda??? Gyorsan körbenéztem és megfigyeltem, hogy szintén hármast kapott Gleam összes naplementés képe, amelyekből a 2. (első sor, 3. kép) kifejezetten jó, egy nem mindennapi természeti jelénséget kapott el (apró szépséghibája a képnek a baloldali fa, amely rontja a kompozíciót [de a kép utólagos megvágásával ez orvosolható], ám nem hiszem, hogy az értékelő ezt észrevette volna). Aztán egy-két hármas még ide-oda el lett szórva.
Ötöst kapott viszont a második oldal első képe, egy szerencsétlen kismajom. A kép életlen, sikerült a ketrecre ráfókuszálni, de úgy egyáltalán... hogy kerül ez ide???
Szintén ötöst kapott egy alvó kisbaba fotója (alsó sor, középső kép), kettőt is. Könyörgöm, aranyos a gyerkőc, de ilyet mindannyian tudnánk feltölteni pár tucattal. A kép nem mond el semmit, nincs története, csak a fotóshoz való kötődése. Akkor a felette lévő fiú fotója már ezerszer jobb, megkomponált, a tekintet elgondolkodtató, kis játékot látunk a mélységélességgel... Értékeletlenül, nulla csillag...
És ötöst kapott még három termékismertető fotó is! Termékismertető, mert a szerző gondosan ráírta a tárgyak méretét illetve azt, hogy hol lehet ezeket megrendelni. (Hál' Istennek ezeket a moderátor már eltüntette róluk.) Nem minősítem a dolgot...
Szóval kiakadtam. A förmedvényekre gyors egyest adtam, amelyik tetszett arra ötöst, és kiosztottam egy-két négyest is. Arra kérlek titeket, tegyetek így ti is.
Illetve szavazzatok az én képemre, de vigyázat, figyelek, nézem ki adott hármast. ;-)
És persze szavazzatok Nem Tom rózsáira is, szép pirosak. :-) Ugyan a fényképezőgép automatájának nem sikerült eldöntenie, hova fókuszáljon, a háttér is - mondjuk így - érdekes, meg középen be is égett a fotó, de Tamás megérdemli, hisz már negyedjére ír vezércikket. :-)
Én adtam neki egy ötöst, ha már ide nem lehet...
Szia Tamás!
Nekem is tetszik a cikk humora. Igen kicsit el kell gondolkodni, hogy amikor hozzászólunk, akkor komolyan gondoljuk-e, vagy csak azért írjuk a hsz-t, hogy kopjon a billentyűnk?! A kínai billentyűgyártók komoly pénzeket fizetnek nekünk ezért... féláron kapjuk tőlük az új "grat" gombbal felszereltet.
(Hozzáteszem, sok "grat." mellett értelmes hozzászólás is lapul!)
Pussz,
Tündér
/Laurának: próbáld ki a belépős trükködet, egy gépről csak egyet számolunk!/
Nekem is tetszik a cikk humora. Igen kicsit el kell gondolkodni, hogy amikor hozzászólunk, akkor komolyan gondoljuk-e, vagy csak azért írjuk a hsz-t, hogy kopjon a billentyűnk?! A kínai billentyűgyártók komoly pénzeket fizetnek nekünk ezért... féláron kapjuk tőlük az új "grat" gombbal felszereltet.
(Hozzáteszem, sok "grat." mellett értelmes hozzászólás is lapul!)
Pussz,
Tündér
/Laurának: próbáld ki a belépős trükködet, egy gépről csak egyet számolunk!/
Viseljetek el olyannak, amilyen vagyok! ( Ez, egy óhajtó mondat lenne.)
Nem vagyunk egyformák. Nem azonos idő alatt írunk meg egy cikket, nem azonos idő alatt olvassuk el azt. Én azon szoktam mosolyogni, amikor feltöltésre kerül egy új cikk, 3245 karakterrel, majd három teljes perc múlva egy többszavas tömény, komoly irodalmi elemzés már alatta.
"Nagyon jó írás. Várom a folytatást.
Puszil: MZ/X"
Fizikai képtelenség ennyi idő alatt, hacsak nem gyorsolvasó az illető.
Ja, és soha nem merítek erőt más bajából.