A kényelmet is meg lehet szokni...
2015. szeptember 13.
Nehezen szántam rá magam, de muszáj volt elindulnom. Kaptam magunkat és kisétáltunk szombaton a kertbe... itt a szüret ideje és a kíváncsiság is hajtott, mint mindig, ha hosszú idő óta nem látogattam a telket...
Két hét után, jó volt megérkezni... Mindent ugyanúgy találtunk, mint utoljára... Oda még a madár se jár, rajtunk "jómaradarakon" kívül.
Érdemes volt kivárni, hogy beérjen a szőlő, mert ugyan nem tudom hány fokos lehet, de édes, mint a méz a kékoportó, ami szinte fekete... Két tőkéről leszedve, megemelve a hátizsákom, két kilóra saccoltam a súlyt...
A fehéreket már csak böngészni tudom, de azt sokáig... :-)
Ha eszembe jut, hogy egy éve egy kis bogyót sem lehetett találni, kész csoda, hogy mire képes a természet...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Anyu
A kert öröme!Ilyenkor elfelejted a sok kényelmetlenséget.
Puszi
Köszi, hogy itt jártatok!
Puszi
Egy éve nekem se, de másnak se nagyon volt mit szedni...
Puszi