A kocsmában, ott van a nagy élet...
2015. szeptember 26.
Hajlamosak vagyunk előítéleteket gyártani a kocsmák népéről. (Legalábbis én!) Ott azok mind részegesek, koszosak, és a többi….. Persze néha a kollégákkal mi is betérünk egy kedves helyre, olyankor valahogy el is feledem ezeket a gondolatokat. :)
Legutóbb is, mikor egy munkaidő után, pénteken zajló értekezlet véget ért, egymásra néztünk páran, és nem kellett sok, megbeszéltük, hogy ezt folyatni kell, de egy egészen más helyen! Mindent jól átbeszélünk ilyenkor és a magam részéről általában egy 0,0 %-os gössert és ipari mennyiségű pisztáciát bevállalva meglehetősen derűs vagyok a többiekkel együtt. A jókedv persze ragadós, a környékbeli asztalokra is.
Nos, eldöntöttem, a ronda előítéletes szokásomat végérvényesen átállítom. A kocsmák népe igen is rendes, tisztességes és főleg kulturált ember. A héten hazafelé biciklizve a bevett útvonalamon elértem az ismerős, szúrós szagú helyhez, ahonnan általában egy pillanat alatt tovagördülök, előtte persze gondosan nagy levegőt veszek. A szagokon túl a kerthelyiség morajából kiszűrődik egy-két szó, van, hogy a kiszolgáló lány kilép, vagy épp a bicikliútra tolat valaki, persze figyelembe sem véve, hogy én ott jönnék, kérem.
No és mi a legutóbbi kiszűrődő beszédfoszlány a kocsmából? Hát egy név. Konkrétan:
„ Tessedik Sámuel „
Mi lehetett vajon a téma?
A bejegyzést írta: vikibal
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ha megemlítesz egy nagy nevet, legalább utánanézünk ki is volt ő... már ettől sem lehet prózai... mindegy mire gondoltál. Ők tudják. Lehet egy "soknemzetiségű" iskoláról beszéltek, amit róla neveztek el, és ahová a gyermekeik járnak...
az ő iskolamodellje lehetett a megoldás.
Vagy nem.... :)
Valószínű köztünk ülve sok téma adódna az íráshoz. Egyik kollégám szerint Tessedik utcáról beszélgettek, de szerintem nem lehet ennyire prózai.... :)
Nálunk, itt kertvárosban nincs egy valamirevaló "kocsma", csak amolyan könyöklő, de az ott összegyűlt emberek nem zavartatják magukat, hogy mindez a piacon belül van, mások éppen vásárolnak, jól megférnek egymás mellett... engem speciel szórakoztat, ahogy elmegyek mellettük... nagyban megy ott a tere-fere..., ott van igazán élet, otthon meg a balhé, ha túlságosan belemelegedtek volna a beszélgetésbe... már, ha van otthon valaki, aki haza várja őket...