A krumpli
2019. április 29.
"Drága Mindenki! Drága minden!"
Egyre többet gondolok szegény anyámra.Nemcsak a közelgő anyák napja miatt.Milyen boldog lenne, ha tudná, milyen értékes kajával tömte tele mindig éhes gyomrunkat esténként, mikor befaltuk a tányér paprikás krumplit, sőt, kiegészítés címén néha lepottyant egy kis töpörtyű, sőt, szalonna is. De akkor, ókorom elején ezek voltak a legolcsóbbak...
Tegnap ugyanis elfogyott az itthon tárolt egy-két kiló krumplim, az utolsó két szemből sültkrumplit csináltam. Tudjátok, én olyan vagyok, hogy szeretem, ha mindenből van itthon egy kicsike, hogy ne jöjjek zavarba, ha hirtelen valaki idetalál. No, mondom, most éppen nem esik az eső, kimegyek a boltba és pótolom a hiányokat. Volt ám krumpli, s mikor ránéztem az árára, hát úgy jártam, mint a muskátlival...Háromszáz kilencven valamennyi( a végét már nem láttam az előttem ugráló csillagoktól). Igen, 1 kg ára.És ez nem az újkrumpli, mert az a duplája. Hja, a töpörtyűről már nem is beszélek... Rögtön meg is fejtettem a nagy rejtélyt: a hozott ebédhez miért mindig száraz rizsköretet adnak.
Tudjátok mit? Inkább zavarba jövök.Nálam nem fogja senki az éhségét krumplival enyhíteni! Még én sem...
Kép: Net
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.