újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A (lélek) búvár - avagy milyen szél fújt ide

2020. október 4.

Vissza a naplóhoz

(Lélek) búvár vagyok. Egy mindenki által végtelennek hitt óceánban úszom, csakúgy, mint oly’ sokan mások.

Kicsit mindenki más. Mindenkinek van valamije, ami csak neki van meg, amit csak őt tehet meg - úgy... Az enyém talán az, hogy fiatalon ráébredtem arra, hogy a végtelennek hitt óceán valójában csak egy nagyobbacska akvárium, ahol bizony fentről etetnek és megvezetnek minket. Ez egy nagyon erős ráébredés volt... Az azóta eltelt évtizedek alatt rájöttem már, hogy erről nem lehet beszélni, vagy ha mégis megteszem, akkor azt a legtöbben fel sem fogják. Így hát’ úgy döntöttem, hogy megpróbálom élvezni ezt az akvárium adta életet, s írok majd egy felvett néven olyanokról, amikről a búvár nevemen nem írhatnék. Csupa olyan dolgokról, amikről nem szeretném, ha tudnák, hogy én írom azokat. Javarészt nem azért, mert nem vállalnám fel magam, hanem azért, mert a rólam alkotott kép alapján nem menne át az, amiről írok.

Itt vannak például a tenger fenekén lévő kagylók. Amikért akár légzőkészülék nélkül is alámerültem életem során, mert a kagylók szeretete élt bennem. S ahogyan szerettem a kagylókat, úgy megnyíltak nekem, s megmutatták magukban az igazgyöngyöt. Én azonban nem raboltam el az igazgyöngyöt, - mint oly’ sokan, - hanem meghagytam a nedvessé váló kagylókban, s ennek a kagylók örültek.

A legutóbbi két kagyló, ami megnyílt nekem, az egy-egy csoda volt. Az egyik, bár már évtizedek óta a tengerfenéken volt, még soha nem látta meg magában az igazgyöngyöt, viszont én úgy, s addig szerettem, hogy feltárult benne annak csillogása. Hálás volt ez a kagyló ezért, ám mivel akkor sem raboltam el belőle az igazgyöngyöt, így a kagylót egy másik búvár kezdte el látogatni. A másik búvár mindenben igennel bólogatott a kagylónak - nem úgy, mint én - s bár soha nem volt képes az igazgyöngyöt feltárni, mégis egymásra találtak. Áldás, békesség rájuk!

A másik - s egyben a legutóbbi - kagyló egy nagyon sajátos teremtmény volt. Bár volt körülötte egy öreg búvár, ám az már annyira elgyengült, hogy már buborékokat is alig tudott fújni, nemhogy megnyissa a kagyló szívét. A kagyló viszont vágyott arra, hogy valaki végre megtalálja benne az igazgyöngyöt. Ráadásul, meglehetősen ismert is volt a vízi világban, mint alkotó művész. Vízipipákat készített.

Búvárként rácsodálkoztam erre a kagylóra. Ránézésre nem az fajta volt, amik kívülről tetszettek addig, de a kagyló vízipipáiból felszálló füst karikák bűvöletbe hoztak. Így aztán körző úszásba kezdtem körülötte, várva a pillanatot, amikor magához hív. Nem is sokat váratott magára. Megmutatta igazgyöngyét, amiből ráadásul több is volt – egyszerre. Nagy öröm ez a magamfajta búvárnak, mert azért ez még a vízivilágban is igen ritka.

Ezt a kagylót is el kellett engednem, - mert az igazgyöngyét benne hagytam - s ő is megtalálta azt a távolról beúszó búvárt, akinek minduntalan megnyílhatott. Áldás, békesség rájuk!

Most újra úszkálok a vízben. S az utóbbi két csodálatos kagyló után elképzelni sem tudom, hogy mi jöhet még. Talán találhatok egy olyan kagylót, - vagy keresnem sem kell, csak annyira közel van, hogy nem láthatom a homálytól, - aki nem csak megmutatja igazgyöngyét, de akár együtt még az akváriumot is elhagyhatjuk. Alulról kilőve, felfelé szállva, eljutva oda, ahová már az akváriumot etető sem ér el. Túl azon, ahol az élet születik.

- Suhanó Nyílvessző -

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: