A lusta asszonyka effektus
2012. november 15.
Mindenki hallott már anyósviccet, ugye? Nos, az én anyósjelöltemre ezen viccek mintegy 80%-a igaz lenne. De nem is ez a lényeg.
"Anyóspajtás", ahogy anyukámmal hívjuk, nem éppen a világ legjobb háziasszonya. De még csak a leggondoskodóbb anya címét sem nyerné el soha.
Egyébként nincs vele bajom. Békén hagy, békén hagyom. Éldegélünk egymás mellett szépen, csendesen, kulturáltan. Csak éppen teljesen lelomboz. Az összes élettársi lelkesedésemet kiöli belőlem. Na persze nem ő az élettársam, hanem a fia. Az én Drágám. Aki minden tőle telhetőt megtesz értem. Így aztán kicsit el is kényelmesedtem.
A bejegyzést a lelkesedésem pillanatnyi felvillanása ihlette. Ugyanis tegnap mondtam valamit, amit nem akartam. Úgy hangzott, mintha panaszkodnék. Anyós ugyanis nem főz szinte soha, kaja sincs itthon, így mindig veszünk valami hideg kaját kettecskén, mert ugye a főzéshez minden alapanyag drága és egyikünk sincs olyan helyzetben anyagilag, hogy eltartsuk magunkat. Szóval, tegnap kicsúszott valami a kis számon, amivel jól a lelkébe tiportam a Szerelmemnek. Borzalmas lelkifurdalásom volt utána és próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem úgy értettem. Mert tényleg nem volt szándékos és tényleg nem úgy értettem. Elhatároztam hát, hogy ma meglepem. Mivel úgy alakult, hogy én ma nem mentem iskolába - valami rendezvény van és az előadónknak ott kellett lennie, szóval elmaradt az előadás -, fogom magam, felöltözök, és ahelyett, hogy főznék, mert ugye nincs miből, meg igazán anyukám konyhai tehetségét sem örököltem - mert ő igazi tehetség -, elszaladok abba a kínai étterembe, ahová egyszer elmentünk, és ahová ő is járt párszor a nyáron. Meglepem, megetetem, és jóvá is teszem, hogy lusta vagyok és néha nyűgös. Másképp is kiengesztelhetném, ha nem lenne vörös riasztás a tenyészeti központomban. De van. Meg amúgy is, fáradt lesz, mikor hazaér a munkából.
Tanulság: ha lusta is vagy, hálátlan ne legyél!
A bejegyzést írta: Reenzy
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Őszinte vallomásod némiképp enyhíti micsoda súlyos gondokkal küzdesz. Éppen ideje lenne valami megoldást találni. Mert ami egyszer jó volt, nem biztos, hogy másodszor is az lesz. Bár ezt azonnal meg is cáfolom. Mert például minden kezdet nehéz...
A saját lábunkra állni a legnehezebb és akkor ezzel majdnem mindent elmondtam.
Senkire nem támaszkodnék. Ott kezdődik, legfeljebb néha jól jönne a segítség, amit elfogadnék.
Én a helyedben palacsintával kezdenék a páromnak kedveskedni. Nem baj, ha mégsem sikerül, a szándék a fontos! :-)
Tanulság: Soha ne éld bele magad más olyan helyzetébe, mellyel magad sem tudsz néha mit kezdeni? Magyarul: Ne kövesd az anyós jelölted példáját!
Pussz,
Éva
Kedves Reenzy!
Őszinte vallomásod némiképp enyhíti micsoda súlyos gondokkal küzdesz. Éppen ideje lenne valami megoldást találni. Mert ami egyszer jó volt, nem biztos, hogy másodszor is az lesz. Bár ezt azonnal meg is cáfolom. Mert például minden kezdet nehéz...
A saját lábunkra állni a legnehezebb és akkor ezzel majdnem mindent elmondtam.
Senkire nem támaszkodnék. Ott kezdődik, legfeljebb néha jól jönne a segítség, amit elfogadnék.
Én a helyedben palacsintával kezdenék a páromnak kedveskedni. Nem baj, ha mégsem sikerül, a szándék a fontos! :-)
Tanulság: Soha ne éld bele magad más olyan helyzetébe, mellyel magad sem tudsz néha mit kezdeni? Magyarul: Ne kövesd az anyós jelölted példáját!
Pussz,
Éva
Ha anyósjelölted negyedszázad alatt nem tanult meg főzni, akkor már nem is fog, mert nyilván anyagilag megteheti, hogy étteremben ebédeljen, és a nem túl olcsó, minőségi felvágottakat, zöldségeket megvegye.
Volt egy nagyon régi bankreklám, amely takarékosságra sarkallt, azzal, hogy egyesek azért takarékoskodnak, mert ezt látták otthon, mások meg azért, mert nem ezt látták.
Egyszer próbáld meg összeszámolni, mennyit költesz hideg kajára, utána konzultálj édesanyáddal, hogy ennyi pénzből mennyi meleg ételt tudnál főzni.
Szerintem a meleg étellel jobban jól lehet lakni. A főzés pl. engem mindig nyugtat. Néhány alapfogást megtanulsz és akkor könnyedén elboldogulsz az étel készítéssel.
Ezzel mindannyian jobban járnátok. És most könnyebb megtanulni, mint később, amikor már gyerekeid vannak.
Sok sikert!
Üdv: Yolla
Kedves Reenzy!
Ha anyósjelölted negyedszázad alatt nem tanult meg főzni, akkor már nem is fog, mert nyilván anyagilag megteheti, hogy étteremben ebédeljen, és a nem túl olcsó, minőségi felvágottakat, zöldségeket megvegye.
Volt egy nagyon régi bankreklám, amely takarékosságra sarkallt, azzal, hogy egyesek azért takarékoskodnak, mert ezt látták otthon, mások meg azért, mert nem ezt látták.
Egyszer próbáld meg összeszámolni, mennyit költesz hideg kajára, utána konzultálj édesanyáddal, hogy ennyi pénzből mennyi meleg ételt tudnál főzni.
Szerintem a meleg étellel jobban jól lehet lakni. A főzés pl. engem mindig nyugtat. Néhány alapfogást megtanulsz és akkor könnyedén elboldogulsz az étel készítéssel.
Ezzel mindannyian jobban járnátok. És most könnyebb megtanulni, mint később, amikor már gyerekeid vannak.
Sok sikert!
Üdv: Yolla
Az anyós egyáltalán nem teheti meg, hogy étteremben ebédeljen. De még csak nem is igyekszik. A családjáról semmilyen szinten nem gondoskodik, sőt, elvárja, hogy mindenki kiszolgálja, mert ő "felnevelte" a gyerekeit és már nekik kéne őt eltartani. Megjegyzem, ideje bőven lenne, hogy tevékenykedjen itthon. Senki másnak nincs ideje, hogy főzzön vagy bármit csináljon. Nekem sincs, pedig csak iskolába járok. Hosszú a sztori és nem akarom a háta mögött becsmérelni. Az más kérdés, hogy ha jelenleg nem tőle függne, hogy tető van a fejem fölött, akkor a szemébe is megmondanám. Csak hát nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezt megtehessem. Még a saját fiát is kidobná az utcára velem együtt. Egy kedves szava nincs soha az emberhez, mindent csak elvár, és szinte minden nap a pénzt követeli. Na mindegy, nem is bosszantom magam..