A másik fele
2017. június 30.
Ha kettő lenne belőle, az egyik most útban lenne kifelé a kertbe, hogy megnézze mit művelt az időjárás az elmúlt hét kedd óta a növényeivel, különösen a paprika, paradicsom és a karalábé, ami igényelte volna a törődést. Így csak az égiekre számíthat, ami ugye bizonytalan, mert hiába volt kertváros szívében hatalmas zivatar, felhőszakadás, kint - esetleg - egy csepp eső sem esett. Egy-két öntözésre való legalább, mert ha még annyi se, akkor keresztet vethet a palántáira. Nem először történne meg, de mégis...
Másfél hete "tétlenségre" hiábavaló várakozásra kárhoztatják, szívatják, be nem tartott ígéretekkel van tele a padlása, de igyekszik nem felkapni a vizet, az utolsó pillanatig és bízik abban, hogy a mai napon végre befejeződnek a munkálatok és biztonságosan birtokba veheti a "trónját" rögzítés híján. Percei meg vannak számlálva a szakiknak, mert 9 óra magasságában kezdené elveszíteni a türelmét, de addig még van idő. Amennyiben mégsem jönnének befejezni, amit elkezdtek sem fog kétségbe esni. Elhatározás kérdése az egész, ugyanis semmi értelme magát felhúzni ebben a nagy melegben.
Miután kertszomszédja, (a másik fele) megnyugtatta, hogy minden a helyén van odakint és nem dőlt össze a világ nélküle, megtoldva egy jó hírrel, hogy a fölső szomszédja, az Ede is levágatta időközben nagy fűkaszával a méteres gazát, igazán nincs oka panaszra.
Más dolga sincs, mint várni, ami ugyan a "halála", de rajta kívül ez senkit sem zavar. Akkor meg minek idegeskedjen? Hiszen a másik fele megmondta, első, hogy itthon legyen rendben minden, utána jöhet a kert... :-)
Csak már lenne túl rajta!!!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez a legnagyobb gondod, amikor Zuglóban hatalmas szeméthegyek tornyosulnak mindenki szeme láttára a házakhoz közel és tehetetlen elnézik, tűrik az arra közlekedők? Hírt csináltak belőle, na és mi változik ettől? Amikor éppen elég a saját szemétkupacod nézegetése nap, mint nap a kanyarban..., érdekel téged mások szemetje? Hát a tűrőképességeddel nincs gond, mert felháborító ez így is, úgy is.
Hogy valami jót is mondjak, lemostam a falat és olyan, mintha frissen festettem volna. :-)
Nagyon sajnállak Éva, hogy pont ebben a hőségben forgattak fel mindent,sajnos az ép.ip. ilyen, tudom,, mivel jár egy ilyen bontás, rombolás.Leginkább stresszel.Az ember tehetetlen, de minden véget ér egyszer, egy kis türelem még, mást nem tudsz csinálni.A kert miatt ne aggódj, szívósak a kis növények, néhány nap alatt nm mennek tönkre. Itt tegnap esett egy kis eső, szemlátomást még az a pár csepp is üditőleg hatott rájuk. Mit mondjak, rám is...
Aludtam egy jó nagyot és nem álmodtam velük. Ez a bosszúm.
A délelőtt hamar elment azzal, hogy megszabadultam a rengeteg portól, ami belepett szinte mindent.
Itt keverték az ajtóm előtt a cementet... a füst, amit leszívok nem olyan érdes, mint amit le kellett nyelnem e röpke hét alatt.
Kezdem azt hinni, hogy nem igazán ez volt a szívük csücske, amikor egyszer régen szakmát kellett választaniuk és ha nem úgy bánok velük, mint a hímes tojással... akkor még idáig sem jutok el, hogy már ismét a saját kőlapomon járok.
Ki tudja? Lehet náluk is beázott a tető... Ezek szabadkőművesek. Úgy kapkodnak utánuk, mintha kincsre vadásznának.
Jobb híján a délután lemosom a falakat, hogy újra más színben lássam a világot. :-)