A másik véglet..
2017. július 6.
... amikor szinte semmi és senki sem keresztezi az utam, kivéve azt a kb fél méteres siklót, aki még nálamnál is ijedősebb és hamar eltűnt a szemem elől a bozótosba. Igyekszem elkerülni a reggeli csúcsforgalmat, korán indulok itthonról és hamar érkezem. Időmilliomos vagyok és nincs az a hőség se reggel, amit ki is használok, mert a növényeim meghálálják. Már virágzik a paprika, paradicsom. Naponta 3 órát szánok a kerti munkára. Ott tartok, hogy a vihar maradványait már eltakarítottam az útból és lassan behozom azt a két hét kihagyást, mert idegesen ugye még a munka se megy.
A legnagyobb hőség elől igyekszem idejekorán elmenekülni. Ha szerencsém van, akkor a kertszomszédom se bírja tizenegy óránál tovább, és így megtakarítok egy utat visszafelé, nem gyalogosan. Még jobb, ha egyenesen klímával felszerelt tüke busszal zötykölődök a belváros felé az átszállásig, mert ilyen szerencse csak egyszer éri az embert.
Meglepetés ért viszont kifelé menet, mert a régi, fa hidat a "szabolcsi patak" felett lebontották és helyette egy környezetbe egyáltalán nem illeszkedő, mondhatnám úgy is, hi be csúf, fából vaskarika hidat építettek, sárga-feketére mázolva, csak azt nem tudom, hogy mi célból, és, hogy kinek, mert én eddig is át tudtam rajta kelni, hacsak nem egy túlsúlyos tévedt arra és szerencsétlenkedett, amibe bele sem merek gondolni. Csak abban reménykedek, hogy itt nem állnak meg és kiszélesítik tovább is az utat, legalább annyira, hogy két békés ember el tudjon haladni egymás mellett.
No, csak annyit akartam mondani, hogy szép a nyár! :-)
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szép a nyár, ha szép, de egy ilyen viharos éjszaka után, amikor még az ég is leszakadt és hömpölygött kertvárosban a víz, nem mutatott valami jól, amit maga után hagyott.
Megnézzük közelebbről a kertet, nem érintve a "Bródy-hidat" majd akkor tudok mit mondani, ha saját szememmel meggyőződök róla, egyáltalán arrafelé esett-e az eső, kaptunk-e valami égi áldást?