újabb események régebbi események további események
12:08
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:34
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:35
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:55
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:15
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:59
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
05:11
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:17
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

A másik...

2021. december 15.

Vissza a naplóhoz

Jó reggelt, szép napot Mindenkinek!

Ugyan, már nem a Lucák ünneplik nevük napját, de két történet van, két Lucáról.

Akkor most a másik Luca jön.




Luca- hatvan éves


"Luca- latin, magyar nő név
Jelentése- virradatkor született, sugárzóan fényes"


Szereted a neved? Miért kaptad pont ezt a nevet? Valójában Luca vagy? Milyen egy "igazi" Luca?
Ezt a négy kérdést kérdést tettem fel két Lucának.



Miért lettem Luca?
Abban az időben, még nem volt divatos név.
Faluhelyen meg, a hozzá kapcsolódó babonák miatt, nem igen nevezték a leányokat Lucának.
Anna mama vetette is a keresztet, mikor anyám kimondta a nevemet.
December tizenharmadikán Luca napján születtem.
Gondolhatod- Luca napja női dologtiltó nap volt.
Nem is tudom, hogy juthatott eszembe, anyámat ilyen helyzetbe hozni.
Igen, ma, talán mosolyogni való dolgok ezek, de akkor...
Anna nagymamám, mélyen vallásos volt, a szocializmus sem tudta eltántorítani erős hitétől.
Így ha belegondolok, igen logikátlan, hogy nevem hallatán, nem Szent Luca jutott eszébe, hanem a boszorkányok.
Születésemkor, nagyanyáméknál laktunk- apám, anyám s két bátyám.
Már két éves voltam mikor beköltöztünk a saját házunkba, amit nagyszüleim segítségével építettek apámék.
Anyám- Aranka- szelíd, áldozatokra mindig képes, kevés beszédű asszony volt.
Nevem választása, sejtésem szerint- anyám első és utolsó fellázadása volt anyósa ellen.
Nem rajongtam a nevemért- rengeteget csúfoltak, bátyáim is, iskolatársaim is.
Bakfisként ? Anyám sokszor fésülgette derékig érő barna hajam, s néha egy nagy sóhajt is elengedve, mondta- jaj, te Luca, te nagyon szép vagy, de okos is legyél
..........
A csúfolódások elmaradtak, többen jegyezték már meg- Luca te boszorkányosan szép vagy.
Szerettem a nevem? Igen.
Már tudtam szépségemről, s a nevem még hozzá különlegességet is adott.
Bátyáim árgus szemekkel követtek mindenhová, nehogy baj érjen.
Mit tudtam én arról akkor, hogy mi is lehet a baj.
Anyám jobb sorsot szánt nekem annál, minthogy asszony- cseléd legyek egy falusi portán.
Gyors és gépírást tanultam, bekerültem egy városi nagyvállalathoz, gépírónőnek.
Félelmeimet könnyedén el tudtam takarni, szép külsőm, magabiztosságot adott.
Megszoktam, s nemcsak megszoktam, meg is szerettem új életem.
Barátokra- barátnőkre tettem szert, s persze élveztem hogy lábam előtt hevernek a férfi szívek.
Lajoshoz mentem feleségül- nevem napján hatalmas vörös-rózsa csokorral jött, s kérte meg a kezem.
Engem a Lucát tartott a leggyönyörűbb boszorkánynak.
Lakást is kaptunk egy panelházban.
Ekkor már várandós voltam kislányunkkal.
Boldogok is lehettünk volna, ha...
Mire Erika megszületett, Lajos már egy Katica nevű nőszemélyt nevezett gyönyörű boszorkánynak.
Egyedül maradtam a gyermekemmel.
Egyedülálló anyaként ma sem könnyű, de régebben sem volt az.
Munkahelyemet szerettem, nagyon jó társaságot alkottunk.
Asszonyok, lányok, tettük dolgunkat, s nagyokat nevettünk.
Ibolyát nem szíveltem csak.
Ő, másként öltözködött, másként viselkedett, és ha gépíró kellett, az igazgató úr is őt vitte magával.
Nem, nem volt a szeretője, csak más volt mint mi.
... hogy honnan tudom ilyen biztosan ? - ... hát, mert az igazgató úrnak én voltam a szeretője
Elvált asszony voltam, nem tartoztam senkinek sem számadással.
Nem tartott sokáig ez a kapcsolat, szerintem pont Ibolya miatt lett vége.
Az egyik ebédszünetben Ibolya hívott félre.
Luca, egy pillanatra, válthatnánk egy pár szót- kérdezte.
Megálltam vele beszélgetni, bár meghökkentett a dolog, mert sosem szóltunk egymáshoz.
Szinte szó szerint tudom idézni a ma napig is amit mondott.
"Luca, meg ne sértődj, de mondanom kell neked valamit, és nehogy azt hidd, hogy utállak.
Amit mondani akarok, az ha okos vagy, hasznodra lehet.
Itt ez a munkahely, javarészt az otthonod is, nagyon sokat itt vagy, túl sokat. Kedves vagy, ügyes is, becsülettel elvégzed a feladataid, de nem annyira jól, hogy pótolhatatlan légy.
Főnökeid ragyogóbbnak tűnő életét látva, a belváros fényei felé vágysz, de nem tudsz kilépni a peremkerületből.
Ez a kettősség határozza meg az életed, s nem vezet jó felé ha időben rá nem jössz, hogy a te életedben a peremkerület, nem a földrajzi elhelyezkedést jelenti, hanem a személyiségedet.
Örülnék ha erre saját magad is rájönnél."
Az ő szájából hallani a nevem, szörnyű volt. Úgy éreztem minden egyes betű kimondásával megvetését hangsúlyozta.
És amit mondott, nem értettem, semmi értelme nem volt. Szerintem csak féltékeny volt rám.
..........
No, de nem is erről kérdeztél. Jól elkalandoztam.
Kis idő elteltével áthelyeztek egy másik vállalathoz.
Egészen a rokkantságimig ott dolgoztam adminisztrátorként.
Szerettem a nevem mikor Erika az anyáknapi ünnepségen, hangosan- önkényesen tette bele a versbe – nekem Luca anyum van.
Szerettem a nevem, mikor végre újra érezhettem az ölelés ízét és Sándor a fülembe súgta- Luca te kedves.
Nem szerettem a nevem, mikor Pali részegen, hörögve röffentette ki- Luca te!
Nem szerettem a nevem mikor Laci- akit a nagylányom kérése ellenére is magunkhoz vettem- azt mondta
Luca nem szeretlek. Elmegyek
Ma már egyáltalán nem számít különlegesnek ez a név.
Ami számít- hátha lesznek még jobb napok, még mindig nyugodtan letagadhatnék akár tizenöt évet is.


2014 Május

A bejegyzést írta: Gaya

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: