A második teremtés
2023. február 12.
Legyen világosság, és lőn világosság!
Sötétben tengette napjait. Fény nélkül. Nem hiányzott neki. Ismerte azt. A kezei közt tűz égett. Körülötte víz és a mindenség. Ereje hatalmas volt. Teremteni volt képes. De végtelen idők óta csak leste, mikor jön el az ő ideje. Létezett, sötét árnyékaként isteni önmagának.
Amikor végtelen gondolatában belegondolt, megremegett körülötte az egész. Világot gondolt, és elindult azt keresni. Tudta, hogy a semmibe megy és semmit talál. Biztos volt benne, hogy magának kell felépíteni azt.
És elkezdte...
Előbb felkapcsolta szellemének füstölgő gyertyáját.
Majd helyet talált fortyogó vizeinek.
Létrehozta a szárazföldet fáinak és tüskés virágainak.
Sötét csillagokat, kénes napot és rejtőző holdat teremtett.
Állatokat hozott létre, égre, vízbe és földre.
Játékának megalkotta a férfit és ördögi művének - annak oldalbordájából - a nőt.
Majd lefeküdt.
- Nem szoktam én a munkát - mormogta, és fáradtan elaludt.
***
- Uram - kopogtatott be hozzá az asszony. Nem lesz ez így jó. Miért lenne nekem uram és parancsolóm a férfi? Én téged szeretnélek magamnak.
Az Úr nem tudta, hogy ébren van-e vagy álmodik. Ahogy mégis magához tért, ráébredt, hogy ez az ördögi valóság.
- Nem elég, hogy megszerezte magának a tudást, de még a csábítást is megkaparintotta ez a némber - gondolta. Mit szeretnél asszony? - kérdezte.
- Téged Uram - kacsintott rá a nő. És kelletve magát, csupasz mellét kijjebb rakva édeni ruhájából, hajába túrt. Közelebb lépett, és térdre rogyva átkarolta Urának derekát.
...
Végtelen szeretkezéseik végén fáradtan zuhantak az ágyba.
...
Reggelre az Úr a nő karjaiban ébredt. Olyat érzett, amit még soha. Fájt minden porcikája, de mégis remegve gondolt vissza az élményre, amit a nő testének mámorító érintése nyújtott neki.
- Te csodálatos szerető vagy - mondta a nőnek. De asszony, te a férfié lettél. Őt kell szolgálnod ezután is. Így volt ez eddig, és így lesz ez a jövőben is, míg világ lesz a világ. Azonban azt tudnod kell, hogy minden leszármazottadban bujkálni fog a kisördög, amit magvaimmal elültettem beléd.
***
A homokozóban két kisgyerek játszadozott. Látszott már régről ismerősek egymásnak. A fiú szerelmes pillantásokkal nézte a csöpp kislányt.
- Ezt neked adom, mert szeretlek - mondta, és egy nagy dömpert tolt a lány elé.
- Köszönöm, én is téged.
Közben megérkezett egy új kisgyerek is a játszótérre.
A lány kicsit tologatta az imént kapott játékot, majd otthagyva azt, odaszaladt az új kisfiúhoz.
- Téged hogy hívnak? - kérdezte hamiskás nézéssel.
- Én vagyok az ördög - mondta amaz nevetve.
- Haha - mosolyodott el a kislány. Én azt ismerem - kacsintott rá a fiúra, és kelletve magát, piciny mellét kijjebb nyomva játszós ruhájából, hajába túrt. Közelebb lépett a kisördöghöz, és a homokba térdelve, átkarolta őt...
- Pinokkió -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.