A papír

2022. július 16.

Vissza a naplóhoz

2019. augusztus 27.-i jegyzet:

már megérkezett a felülvizsgálatról, de időpontot még nem kaptunk, csak az van benne, hogy 5 nappal azelőtt fognak szólni, mielőtt meg kell jelennem, meg hogy legfeljebb egyszer lehet módosítani, stb.

A szervezetem belendült ellenem, de teljesen még nem vert le a lábamról, szóval visszafoghatná magát legalább addig, amíg letudjuk az utazgatást. Megint aluszékony vagyok, hőemelkedések jönnek, lábvizesedés, feldagadt pajzsmirigy, meg egyebek. Ideje lesz lecsekkolnia a Dokimnak. Nem érdekel a dolog amúgy, a hangulatom jó.

Megint haladnak a házkörüli dolgok; vettünk motoros fűkaszát és végre meg tudjuk szüntetni a dzsungelt a kertben és a ház körül, meg jön ma elvileg kéményes szaki és felhúzza az elbontott kéményt, meg az egyik mozgót is újrahúzza. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle valami... Már mióta szó van róla, de tett nem követte eddig a szavakat. A félig szétkapott terasztető is teljesen el lesz bontva, mert új tető fog felkerülni (fogadjunk újabb ezer év múlva...)

Volt most pár tartalmasabb napom, többször is kivitt a fater; elmentünk a nagynénémékhez, boltba, beültünk családilag kávézni-süteményezni a közeli kávézó teraszára, stb. Valamelyik napra is hívnak minket bográcsozni. Elég idegen a családom, széthúzás van, de jó volt együtt lenni, nekem lenne igényem az összetartásra. Sosem tartottunk össze és szeretném megismerni, hogy milyen érzés családként 'működni' és iszom azokat az alkalmakat, amikor hajlandó összejönni a família és esetleg még a légkör is jóra sikerül. Ettől függetlenül a realitás talaján maradok, tudom hogy mi újság van nálunk és emiatt sokszor nincs kedvem csatlakozni, de nem vagyok hajlandó kizárólag a rosszat látni, arra fókuszálni. Keresem a jó pillanatokat, mert vannak és nem is lehet úgy élni, hogy az ember csak a szart fogadja be. Nem önámítás ez, tudom, hogy nagyon sokminden nincs meg nálunk, amitől család egy család, csak ha vannak jobb napjaink együtt, akkor miért ne értékelném és miért ne élvezném ki? Furcsán működünk, de ebből kell kihozni, amit lehet, mert tényleg bele lehetne kettyózni, ha csak arra figyelnék, mi minden rossz. Nekem ez nem megy, mindig a jó oldalát kutatom a dolgoknak - mert a legtöbbnek van, csak meg kell látni! Apám hozza a formáját ma is, az imént közölte, hogy a hátamba állítja az ollót, csak mert a bunkóságára merészeltem hasonlóan reagálni, de nem érdekel. Elmúltak azok az idők, amikor azt tehetett velem, amit akart és még meg is hunyászkodtam előtte, mert belémnevelte, hogy minden körülmény között kuss a nevem.
Nem engedem, hogy felcsessze az agyamat és ezt a pozitívabb tartalmú és hangvételű jegyzetemet sem fogom elcseszni a dolgaival.
Azért is a jó dolgokra figyelek.

A bejegyzést írta: Arnold91