A pénz - Hol a határ?
2014. február 9.
Edina úgy ült ott előttem a kávézóban, mint egy szárnyaszegett madár. Szomorúan összehúzta magát, miközben a kávéscsészével melengette a kezét, majd bizonytalanul, félénken közölte: -Elválunk..
Még az állam is leesett. Nem is olyan régen, úgy másfél éve még az esküvőjükön,-ami nagy falusi lakodalom volt-úsztak a boldogságban. Edina az egyik legszebb lány volt a faluban, egyedüli gyerekként tehetős szüleitől mindent megkapott.
Gábor, a férje egy induló építőipari vállalatnál dolgozott műszaki beosztásban,menedzselte a céget, szervezett, tárgyalt, vezette az építési munkákat. Kettőjük jövedelme nem volt ugyan egeket ostromló, de jól kijöttek belőle. Még lakást sem kellett venniük, abban a házban éltek, amit Edina örökölt a nagynénjétől. Tehát nem volt tartozásuk, a rezsijük sem volt túl magas.
Szépen élhettek volna, ám Edina lassan kezdett ráébredni a nagy igazságra, miszerint lakva ismerni meg az embert.
Gábor egyre zsugoribb és konokabb lett, Edina ezeket a tulajdonságait most fedezte fel. Szívós akarnokságát bevetette, hogy minden úgy történjen, ahogyan ő akarja.Végül már odáig fajult a dolog,hogy egy nap kijelentette, ezentúl ő fog gazdálkodni a pénzzel, Edinának a fizetését is oda kell adnia neki, merthogy ő nem tud bánni a pénzzel.
Edinának szokatlan volt ez, hiszen mióta az eszét tudja, a családban mindig a nők voltak a "bankárok", ők kezelték, osztották be a jövedelmet. Nekik még ennivalóra sem kellett sokat költeni, mert általában hétvégeken a szülőknél ebédeltek. Most mégis neki csak a zsebpénz jutott.
Gábor már azért szólt, ha kenyér helyett zsemlét vett reggelire, vagy egy-egy barátnőjét meghívta. Néha egyenesen őrjöngött, ha valami nem úgy alakult, ahogyan ő eltervezte.
Edina tisztában volt azzal, hogy-mint fiatal házasok-felelősségteljesen, beosztással kell élniük, ha vinni akarják valamire. De arra nem számított és elfogadhatatlannak tartotta, hogy valaki egyedül hoz döntéseket, majd azokat vele, mint egy beosztottal közli. Próbálta ezt megbeszélni a férjével, de ő hajthatatlan volt.
Az i-re a pont akkor került fel, amikor Edina egy nap a kínai üzletben vásárolt magának egy cipőt, majd észrevette párja gyűlölködő tekintetét, amint rámeredt.
Akkor érezte először igazán, hogy ő nem ezt az embert szerette meg és ennek a kapcsolatnak nincs jövője.
A kávézóban történt beszélgetésünk óta eltelt lassan egy év. Akkor Edina még nagyon maga alatt volt,a válással kapcsolatos körülmények nagyon megviselték.
Azóta nem találkoztunk, de érdekelne, hogyan alakult a további élete..
-Ilona B.T.-
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Évi!
A történetnek valós az alapja. Jó gondolatot vetettél fel, át is gondoltam és arra jutottam, tényleg megírom a folytatást egy külön történetben, ahogyan én a mostani eszemmel elképzelem.
Aztán megkeresem Edinát,-ha kicsit jobb idő lesz-és ő majd elmeséli nekem, mi történt azóta vele. Már most kíváncsi vagyok, mi lesz a különbség az élet-írta valóság és az én történetem között...
De tudod mit? Neked is nagy a fantáziád, ha érdekel a téma, Te is írhatnál egy folytatást. Nem lenne rossz.
Egyébként az a tapasztalatom, majd minden ifjú családban előfordul ez a "ki a főnök" a családban, de rendszerint sikerül megbeszélniük.De ehhez tényleg szeretet és nem megaláztatás szükségeltetik...
Puszim, Ilona
Edina beadja a válókeresetet, ha szerencséje van előtte le tudnak ülni és megbeszélik. Közös megegyezéssel elválnak és vigye mindenki azt, amit a házasságba hozott, ami az övé. Nem telt el olyan sok idő, talán ez menni fog... Azt, hogy közben még szereti a férjét, felejtsük el. Hogyan is szerethetne egy ilyen embert a továbbiakban?... Részemről csak a válás jöhetne szóba. :-)
*
(Azt hiszem figyelmetlen voltam, hiszen eddigre már nyilván elváltak...) Látod én tudtam előre. Így kellett történnie!
Kedves Évi!
A történetnek valós az alapja. Jó gondolatot vetettél fel, át is gondoltam és arra jutottam, tényleg megírom a folytatást egy külön történetben, ahogyan én a mostani eszemmel elképzelem.
Aztán megkeresem Edinát,-ha kicsit jobb idő lesz-és ő majd elmeséli nekem, mi történt azóta vele. Már most kíváncsi vagyok, mi lesz a különbség az élet-írta valóság és az én történetem között...
De tudod mit? Neked is nagy a fantáziád, ha érdekel a téma, Te is írhatnál egy folytatást. Nem lenne rossz.
Egyébként az a tapasztalatom, majd minden ifjú családban előfordul ez a "ki a főnök" a családban, de rendszerint sikerül megbeszélniük.De ehhez tényleg szeretet és nem megaláztatás szükségeltetik...
Puszim, Ilona
Mi is kíváncsiak vagyunk.
Puszi
A történetnek valós az alapja. Jó gondolatot vetettél fel, át is gondoltam és arra jutottam, tényleg megírom a folytatást egy külön történetben, ahogyan én a mostani eszemmel elképzelem.
Aztán megkeresem Edinát,-ha kicsit jobb idő lesz-és ő majd elmeséli nekem, mi történt azóta vele. Már most kíváncsi vagyok, mi lesz a különbség az élet-írta valóság és az én történetem között...
De tudod mit? Neked is nagy a fantáziád, ha érdekel a téma, Te is írhatnál egy folytatást. Nem lenne rossz.
Egyébként az a tapasztalatom, majd minden ifjú családban előfordul ez a "ki a főnök" a családban, de rendszerint sikerül megbeszélniük.De ehhez tényleg szeretet és nem megaláztatás szükségeltetik...
Puszim, Ilona
Azt leszámítva, hogy a csalódás önmagában, az elszenvedett sérelmek, amiért ráébredt... már nem az a férfi a párja, akihez hozzáment, maga a válás - érhető - nem kicsit, megviselte Edinát... de ettől kezdve már csak felfelé, jobb irányba vihette a sorsa... Kíváncsi lennék rá... téged is "érdekelne" - mondod (írod) te is.
Nem tudunk mi addig várni, míg találkozol vele - így is eltelt majd egy év - és elmeséli... Mi lenne, ha kitalálnád te élete további alakulását és mint folytatásos regényt, novellát olvasnánk?
Puszillak,
Éva
Ui... Amúgy meg igaza volt, nálunk a családban is anyu (vagyis a nő) kezelte a kasszát. :-)