A piros karambolos szín
2015. május 17.
Ez apám szavajárása, és amikor kocsit nézünk, nekem egy feltételem van, hogy nem lehet piros. De amikor sürget az idő és az összes számításba jövő kocsi közül egyedül egy Ferrari-piros Volkswagen jöhet szóba, és minden férfi mellette érvel, az igen meggyőző. Hát jött a piros csoda és bele is szerettem első látásra, úgy, ahogy az meg van írva. Aztán majdnem egy év eltelik, és már csak az utolsó részlettel tartozok a rokonnak, és útra is kelek, hogy megkeressem a rávalót mint a Király legkisebb fia (esetemben leánya).
Már csak pár száz méterre vagyok a buszmegállótól, ami az átutazásokkal tarkított hosszú utam első állomása, amikor a semmiből egy nagy lökést éreztem, ami átpenderített a szembejövő sávba. Szépen visszakanyarodtam a sajátomba és megálltam, még azt is figyeltem, hogy ne kapubeállóhoz álljak, mert ilyen idegesítően összeszedett vagyok vészhelyzetben, de leginkább csak akkor. Közben a zuram mondta, hogy "Állj meg, állj meg!" Hát jól van, nem lehet csak úgy akárhol megállni. Visszapörget...
A főúton jövök végig, épp a zebra előtt haladok negyvennel, előttem egy lenyithatós tetejű piros csoda vánszorog végig negyvennel a városon át, lobogó szőke haja sem takarta el mobilozó jobb kezét...
Az ütközés előtti pillanatban csak azt látom, hogy egy aranyszínű motorháztető és egy barna hajú nő az ajtómnál van, ahol nem kéne, a következő pillanatban már csak a lökés, ami megperdít...
- Állj meg, állj meg!
- Jól van!
- Ez ráadásul a háziorvosunk! - mondja.
- Nem az, ez a másik...
Egy dr.nő jött nekünk, ismerjük is egymást. Egyből mondta, hogy kifizeti, rendőrt nem is hívtunk. De én ezt már nem értem rá megvárni.
Ránéztem a telefonomra, még van negyed órám a busz indulásáig, öt perc alatt az állomáson vagyok.
- De nekem most el kell mennem, indulnom kell! Mennem kell, elkések - tébláboltam két percig, közben lefotóztam a kocsit, mert kérték. - El kell mennem, de nekem most akkor is el kell mennem.
- Eléred a buszt?
- El. Szia!
- Szia!
A buszról írtam a barátomnak, hogy mi volt, meg képet is küldtem. Mondta, hogy akarta is mondani, hogy kétszeresen vigyázzak, de ha a főúton haladsz végig elsőbbséggel és rád hajtanak egy alsóbbrendű útról, mert összekevernek az előtted lévő másik pirossal és azt gondolják, hogy elmész mire kiér, akkor nem tudsz mit tenni.
Örültem, hogy nem volt éppen akkor senki a szembejövő sávban. Örültem, hogy oldalt, de leghátul kaptam az ütést és nem az ajtómnál, hogy nekitolt volna egy fának vagy oszlopnak vagy bármi. Örülök, hogy alig látszik, és azért még lehet használni. Örülök, hogy a dn.nő volt és nem más, és hamar fel is ajánlotta a segítséget. Örülök, hogy én vezettem. Örülök, hogy elértem a buszt. És örülök, hogy élek.
A buszon éreztem, hogy rám akarna törni valami kis sírás a sokk miatt, de elnyomtam gyorsan és megettem a maradék fél tábla csokit mire beértem Pécsre. Aztán valamikor Innsbruck után a vonaton elájultam a wc-ben, hát nagy élmény volt. Harmadik összerogyás után sikerült talpon maradnom. Úgy mentem ki, hogy hányingerem van, aztán ez lett belőle. Utána se voltam túl jól, de túl nagy meleg is volt, alig vártam, hogy végre megérkezzek és fázzak kicsit. Mikor végre ideértem elkezdett kicsit fájni a fejem és belázasodtam. Minden este hidegrázásom volt igazi fogcsattogtatós. Aztán elmúlt egy hét, még mindig lázas voltam, bár más bajom nem volt, csak a fejfájás, de az olyan állandóan és tompán.
Anyám mondta, hogy biztos agyrázkódást kaptam, de hát nem kaptam, meg se ütöttem magam sehol. De akkor is. De nem. De ez a fejfájás zavart. Meg szerinte poszttraumás stresszem van. Annyi biztos, hogy valami van, mert a fényképeket nem néztem meg még több mint egy héttel később sem. És nem mondtam el a legjobb barátnőmnek sem. Bocs Judit! Másnak sem. Talán ha három embernek beszéltem róla összesen. Talán beszélni kéne róla és kiírni, mert talán tényleg sok az elfojtás, és akkor megszűnne a fejfájás. Aztán ígértem, hogy megírom, mert jobb egyszerre összeszedni, mint cseten ötvenszer leírni. Ennek is van már vagy három napja. Mindenhez idő kell.
- Virág -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Virág!
Piros autónk van, és egy alkalommal a stoptáblánál nekem jött egy nő, aki elnézte a helyzetet és szintén piros autóban ült. :) Ennek ellenére persze ez így nem igaz, számtalan más színű autó karambolózik nap mint nap.
Összetörte a kocsi bal oldalát. A lányom is velem volt, nem lett bajunk, viszont tényleg megviseli az embert, rajta láttam, mekkora trauma volt ez. Én pedig utána sokáig attól féltem, mindenki ki akar elém kanyarodni, nekem akar jönni, a KRESZ-ben emlegetett "bizalmi elv" valahogy eltűnt számomra.
Jó, hogy nem lett bajod, és elérted a vonatot. :)
Puszi
Kedves Grace!
Lett baja, mégpedig nyaktól felfelé, mert engem például bő három nap után értesített arról, ami történt. Csak úgy, lazán odavetve, hogy ja, nem mondtam? Nem!
Jó, viccet félretéve, örülök, hogy tényleg nem lett nagyobb gond. Köszönjük az írást! :)
Pussz,
Tündér
Szia Virág!
Piros autónk van, és egy alkalommal a stoptáblánál nekem jött egy nő, aki elnézte a helyzetet és szintén piros autóban ült. :) Ennek ellenére persze ez így nem igaz, számtalan más színű autó karambolózik nap mint nap.
Összetörte a kocsi bal oldalát. A lányom is velem volt, nem lett bajunk, viszont tényleg megviseli az embert, rajta láttam, mekkora trauma volt ez. Én pedig utána sokáig attól féltem, mindenki ki akar elém kanyarodni, nekem akar jönni, a KRESZ-ben emlegetett "bizalmi elv" valahogy eltűnt számomra.
Jó, hogy nem lett bajod, és elérted a vonatot. :)
Puszi
Lett baja, mégpedig nyaktól felfelé, mert engem például bő három nap után értesített arról, ami történt. Csak úgy, lazán odavetve, hogy ja, nem mondtam? Nem!
Jó, viccet félretéve, örülök, hogy tényleg nem lett nagyobb gond. Köszönjük az írást! :)
Pussz,
Tündér
Piros autónk van, és egy alkalommal a stoptáblánál nekem jött egy nő, aki elnézte a helyzetet és szintén piros autóban ült. :) Ennek ellenére persze ez így nem igaz, számtalan más színű autó karambolózik nap mint nap.
Összetörte a kocsi bal oldalát. A lányom is velem volt, nem lett bajunk, viszont tényleg megviseli az embert, rajta láttam, mekkora trauma volt ez. Én pedig utána sokáig attól féltem, mindenki ki akar elém kanyarodni, nekem akar jönni, a KRESZ-ben emlegetett "bizalmi elv" valahogy eltűnt számomra.
Jó, hogy nem lett bajod, és elérted a vonatot. :)
Puszi