A sárgát!
2021. július 4.
Csak végig a sárga köves úton Dorothy, avagy kalandjaim az autópályán
Nem vagyok valami nagy sofőr, de ha ül mellettem valaki, aki ismeri az utat, akkor nagyon élvezem a vezetést. Gyakorlatilag most fedezem fel a képességeim határait. Eddig napi nyolc óra vezetési csúcsnál tartok, két és fél, és öt és fél órával, a kettő közt vacsorával.
A minap Pestről Nyíregyháza felé, mikor az M6-osról áttértünk az M0-ra... Vagy az M3-asra? Keverem, még szinte szűz vagyok az autópályát illetően, de ma hajnalban mindhárman rajta voltam ám! Szóval, örülök, ha rajta vagyok, nemhogy még a nevüket is megjegyezzem!
Tehát térjünk le jobbra... Ha a nagy ződ táblákban olykor elveszek vagy túl gyorsan suhant el mellettem, akkor a festett nyilak a megmentőim. Imádom a felfestett nyilakat! A fehéreket.
- Térjünk le jobbra! - kapom az utasítást.
Oké, festett kanyarodó nyíl jobbra, majd még egy nyíl, még egy nyíl, oszt nyíl áthúzva, és megint kétszer nyíl áthúzva - a fejemben teljes tanácstalanság és közben száguldunk.
- Most mi van???
- Kövesd a sárga csíkot!
- Értem! A sárga csík felülírja a fehér nyilakat! Csak mindig menj végig a sárgaköves úton, Dorothy! - mondom fennhangon.
Két parányi megállás után le is toltam az ötszáz kilométert éjfél után, s rájöttem, hogy hajnalban a legjobb az autópálya, s a felkelő nap fényében hazaérkezni.
- V -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.