A sors iróniája...
2015. május 15.
Egy napra téve a múltat, a jelent... Ennek kell megfelelni, bármennyire is nehéz olykor... Megteszed, mert tartozol ennyivel a múltadnak, az egykor volt társaidnak, a még jelen lévőknek... Zakkant világ ez, legtöbbször érthetetlen... Számomra már nem az... Nagyon is valóságos. A meséknek vége!
Ma találkozom - ne mond, hogy utoljára, - a régi osztálytársaimmal..., bármennyire is szomorú esemény után vagyok, be kell lássam, hogy nélkülem nem teljes az amúgy is meggyérült létszám. Ezért ott a helyem, közöttük. Megtisztelve a szervezőt, aki nem keveset fáradt, hogy ezt az 50. éves találkozónkat ismét, másodszor is összehozza...
A sors iróniája, hogy ez a születésnapja is egyben a szervezőnek, Klárikának.
Ez úton is kívánok neki jó egészséget, boldogságos, hosszú életet! ♥
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jó volt olvasni, hogy jól érezted magad, jól éreztétek magatokat, még ,ha hiányzott is már 7 régi osztálytárs. (Öregszünk). Várom a fotót, legalább frisset is látok rólad..
Én az általános iskola 3. osztályától át kerültem másik iskolába, sosem volt felhőtlen a kapcsolat az osztálytársakkal ...
Volt egy osztálytalálkozó, kaptunk kitűzőt, így "ismertük" fel egymást.
De furcsa, mert volt olyan osztálytársam, akivel sosem találkoztunk az elmúlt évtizedek alatt, és még is megismertük egymást.
puszi
Ígértem, és szívesen feltenném a csoportképet, de sajnos nem azokkal a paraméterekkel rendelkezik, ami megengedné... viszont, mint a cikkemnél "50 év"... jeleztem, nincs akadálya a facebook oldalamon megnézned...
Az itt feltett fotómtól nem sokban különbözik, mondhatnám rám ismernél... Alig változtam valamicskét...
Az első sorban ülök - balról a szőke rövid hajú Ili "barátnőm" (óvodás korunk óta)... mást nem sikerült így neveznem..., jobbról Pannikával szorongatjuk egymás kezét... elöl guggol a fotós "barátom", János, már nyugodtan nevezhetem annak, mert elég régóta csak egyedül vele tartom a kapcsolatot...
Puszi
Nem bizony... 50 év... és mintha semmit sem változtunk volna... a vonásaink megmaradtak, kissé megtépázva ugyan az élettől, de törve nem... Csak a memóriánk sérült, megtréfálva bennünket,... keresve az arcokhoz a neveket... Nem emlékszem olyan eseményre, ahol ennyire örültünk volna bárminek, mint most egymásnak. Volt közöttünk olyan régi társunk, kinek ennyi év után, nem jött le elsőre kivel áll szemben, öt évvel ez előtti 45. éves találkozónkra nem jött el... Neki minden új volt...
Mi, többiek már, mint régi - majd elfelejtett - de ismét megtalált ismerősökként köszöntöttük egymást öt év után...
Veszteségeink is vannak... Hét gyertya lángja emlékeztetett egykor volt osztálytársainkra...
A hangulat töretlen, jó volt... Most képzeld el, hogy óvodás korunktól kezdve végig együtt vittük a nyolc általános befejezéséig... Hát nem szép gesztus ez a szervezőtől, akinek,eszébe jutott, hogy ne múljon el ez az együtt töltött hosszú idő nyomtalanul? :-)
Majd teszek fel fotót, ha elkészült... mi "lányok" egy szál rózsával a kezünkben... meg a csoportkép... na majd...
Puszi
Én az általános iskola 3. osztályától át kerültem másik iskolába, sosem volt felhőtlen a kapcsolat az osztálytársakkal ...
Volt egy osztálytalálkozó, kaptunk kitűzőt, így "ismertük" fel egymást.
De furcsa, mert volt olyan osztálytársam, akivel sosem találkoztunk az elmúlt évtizedek alatt, és még is megismertük egymást.
puszi
50 év, nem semmi ...
Nekünk ugyan miért nem volt, azaz összesen kettő.
Mi, többiek már, mint régi - majd elfelejtett - de ismét megtalált ismerősökként köszöntöttük egymást öt év után...
Veszteségeink is vannak... Hét gyertya lángja emlékeztetett egykor volt osztálytársainkra...
A hangulat töretlen, jó volt... Most képzeld el, hogy óvodás korunktól kezdve végig együtt vittük a nyolc általános befejezéséig... Hát nem szép gesztus ez a szervezőtől, akinek,eszébe jutott, hogy ne múljon el ez az együtt töltött hosszú idő nyomtalanul? :-)
Majd teszek fel fotót, ha elkészült... mi "lányok" egy szál rózsával a kezünkben... meg a csoportkép... na majd...
Puszi
Nekünk ugyan miért nem volt, azaz összesen kettő.