A sötét vasárnap
2013. szeptember 8.
Nekem nem minden a hétvége, hiszen akkor tájban mindig arra ébredek, hogy hú a francba...nem távozik tőlem az irigy, gonosz és álnok áruló. De neki sem kívánhatnék ennél jobbat, mint hogy érjen föl hozzá büszkesége, békessége, mert naivan gondoltam...Mindig de mindig: paraszt maradok. És így is tett, amikor megérkezett szívem szigetére a kedvenc időtöltésemmel foglalkozom. És tényleg. Olyan telhetetlen emberek vannak, vagyis olyan nem álszenteskedésből mondom, hogy az ember mindig kapzsi...Miért is kéne nekem mindenkinek adnom, azért mert eddig tanínottak, hogy minél többet adok, annál több marad nekem...de mi? Békesség, büszkeség és balítélet? Nem talán a világnak több őszinte emberre lenne szüksége és nem kéne az értékét megfizetni a dolgoknak, hanem egyszerűen megbecsülni a titkot titkát...miszerint, ha adsz kapsz! Mert a kevés is több lesz, ha a szíved adod bele! Valahogy így! Kölyköd voltam...Ennek semmi sincs ínyére, semmi nem elegendő...Itt dolgoznak, miközben én is lopom a napot...Persze, apa...!Tudjuk nagyon jól. Csak egy van...!
A bejegyzést írta: Zsüsztin
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.