A szabadság mámora

2015. március 19.

Vissza a naplóhoz

Kéz a kézben sétálgatva, örömben és bánatban. De elhagyni valakit, kitől többet mint érzést kaptál, soha nem lesz régi közöny. Közelebb kell engedni, hogy a tüze engem is melegítsen. De nem kaptam még tőle lángot, csak adnom kell pár forintot. Egyedül megtanultam, hogy a holnap mindig jövő, de a zene, mit szívemben hallgatok, egyedül tanultam meg, hogy nincs mit adhatok. Veszíteni tudni kell, élni a sok szabadsággal. Rám szakadt a nagy zivatar, jobb ha elmész álruhádban. Kell egy kis szív, kell egy kis ész, hogy meddig maradjon a talpán ember, az ember? Ameddig tombol lelkem, s nem fogja fel, nincs már szerelem. Szabadság és egyenlőség? Ez lenne az idea? Nagyon komolyan fontolgatom, hogy nem leszek többet cédula. Ezért igen régóta szabad vagyok, nem találom páromat, elfognak a könnycseppek pár barátot, s vigasztalnak okosan. Nincs már válasz, nincs telefon, csak a kiszáradt szemem. Tanulom még milyen lehet, nélküled az életem...?

A bejegyzést írta: Zsüsztin