A szekszárdi borász vígan...
2021. március 14.
A szekszárdi borász vígan
így dudorász
szüret előtt, szüret után.
Minden hordómat ismerem,
mindnek farán a kézjegyem
berótta krétám vastagon,
hogy nem volt rossz évjáratom.
Lopómra lopva néz hamis
erényük: jut is, marad is.
Galiba abból ne legyen,
én minden eggyit kedvelem
- hát, Istenem! … -,
de szívből, igazán azt a
kis akóst szeretem!
Némelyikének az öble,
ha kiapadozna közbe’,
megpatkolom deréktáján,
kínálgatom, ahol kíván,
megforgatom – meg görgetem
bedugaszolva jó helyen,
mind hálálja az abrincsot,
mikor komám uram nincs ott
- hát, Istenem! … -,
szívből, igazán meg, azt a
kis akóst szeretem!
A szekszárdi borász vígan
dudorász –így,
szüret előtt, szüret után.
Előlegben a legjavát,
amint mutatta már magát,
kacsintott rám tüzes szeme,
fokolgattam, hogy édes-e.
Jár a prés kinn a lugoson,
rés ne maradjon likason
slánka dongák hajlatába’
- elfolyik úgy általába’
- hát, Istenem! … -,
szívből, igazán meg, azt a
kis akóst szeretem!
Simításról felismerem,
kezembe ily’ szerelmesen,
domborulat minden közül,
akósom csak, mi gömbölyül!
Pincémen hűs borillat ül,
de vérem ott is felhevül,
akósomat ha kóstolom,
ha kósto-lom-stolom-stolom,
s te, nem! – hát, Istenem, ’stenem! -,
ezt a kis akóst én szívből,
igazán szeretem!
A szekszárdi borász vígan
dudorász – ik!
szüret előtt, szüret után.
A „minden eggyit” tájnyelvi kifejezés, eredeti értelmében a jelentése: „mindegyiket”.
- Juhász András Géza -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.