újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

A tapasztalat

2011. augusztus 7.

Vissza a naplóhoz

Vagyunk itt ebben a közösségben páran, akik már túl vagyunk azon a bizonyos "X" éveken. Próbálunk segíteni, ötleteket-, védő tanácsokat adni, ezzel együtt mégsem oktatunk ki senkit. Talán én egy tini lányt mégis, mikor a szülei nevelése ellen tiltakozott. Elnézést, de azt hiszem mi itt mindannyian megtapasztaltuk már az élet napos és borús, viharos oldalát is.
Saját életem a legjobb példa erre. Voltam felhőtlen tini, állított az élet nehéz döntés elé; iskola tovább vagy munka és iskola(?); mert testvéremnek is tovább kellett tanulnia, és a család egyszerre nem bírta a két dolgot.
Mindig is nyitott szemmel jártam a világban, érdeklődő ember voltam. Technikai érdeklődésem például mi sem tanúsítja jobban, hogy lány létemre volt motorom, amit szereltem és imádtam. Voltam boldog szerelmes, férjhez mentem akkor azt hittem álmaim pasijához, akiről később kiderült nem a nagy Ő. Voltam sajnos miatta megalázott szégyenteljes helyzetbe, de kivágtam magam, és emelt fővel távoztam. Voltam a környék egyetlen elvált nője, akit akkor mindenki megkövezett, de mivel nem kértem segítséget és kenyeret senki asztaláról, így nem fogadtam el a kéretlen tanácsokat sem. A házasságom ideje alatt szültem két csodálatos gyermeket, akiket egyedül felneveltem és sokat szenvedtem. Dolgoztam egyszerre két munkahelyen, hogy legyen kenyér az asztalra. Gyermekeim felnőttek. Lányom már férjnél van, fiam most fog nősülni. Nem szólok és soha nem is szóltam bele választásaikba, mert ők élnek velük és nem én.
Időközben volt egy szerelmem, akiről azt hittem értem megtesz mindent és a szerelmünk kiállja a próbát, a szülői tiltás ellenében is, de ez is elbukott, győzött a szülői erő. De talpra álltam és mentem tovább. Volt rossz élettársi kapcsolatom, melyben többet adtam szívből, lélekből, mint valaha is visszakaptam. A tettlegességet nem viseltem el, léptem és újra talpra álltam egyedül. Most van egy kapcsolatom és élünk szépen. Vannak mindennapi gondjaink, nehézségeink, de egymást tiszteljük, szeretjük, óvjuk és védjük.
Mindenki megharcolja a saját életében a tapasztalatok tudásának kálváriáját. Amikor óvó hsz-t írunk valakinek, nem véletlen, mert mi már azon, vagy hasonló pályán jártunk, tapasztaltunk belőle. Mi is voltunk fiatalok, és a tapasztalatokat bőrünkön szereztük meg. Tévedés lenne azt hinni, a tapasztalataink begyepesedetté, vagy beszűkültté tennének minket, mert tévedés, mi is a fiatalok között, emberek között élünk.
Én elvből nem mondok ítéletet semmi fölött, amit nem hallgatok magam meg (zene), vagy nem próbáltam ki (gördeszkázás). A mai zenei stílusokat is épp úgy meghallgatom, mint egy Mozartot. Ha kell, vigyázok gyerekekre, leülök a homokozóba, építek várat, alagutat, játszom katonásat. Nyitott vagyok és igényes a környezetemre és önmagamra is...

"Marcus Aurelius mondja, hogy negyvenéves korára egy férfi, akiben világít egy szikrája az értelemnek, mindent megélt és mindent tud, ami előtte történt az időben az emberekkel, s ami az utána következő időben történhet még.
A részletek lehetnek változatosak és eltérőek, de az alapélmény – minden emberiélet közös alapélménye – negyven év alatt csakugyan megtörténik minden emberrel. Megélte a szenvedélyeket, tapasztalta a természeti törvények állandóságát, és teljes bizonyossággal tudja, hogy halandó. Többet nem tudott Caesar sem, Antonius sem, Marcus Aurelius sem, többet nem fog tudni az ember az időben önmagáról és a világról soha. Minden más csak ismétlődés."
/idézet: Márai Sándor, Füves könyv/

- Divi Éva -




Video: youtube.com
Kép: Internet

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

időrendi sorrend

 
2011. augusztus 11. 06:49
Szia Éva!

Elgondolkodtattál. Annyi közös vonást találtam... :-)

Maradj mindig ilyen!
Szép napot!

Pusz
Juli :))
2011. augusztus 10. 23:02
Ez olyan élet szagúra jött össze. Szépen megírtad. Nem tudom még kezelni az oldalatokat, de valahogy idekavarodtam. Örülök neki, Jó kis írás.
Tyson
2011. augusztus 7. 21:32
Szia Orsolya, Éva, Pinokkió és Virág !

Azért már elég jól ismertek. Nekem is vannak mély pontjaim, de olyankor levegő és zöldbe menekülök és felvidulok. Azért igyekszem mindig mindent a jó oldalról nézni, amennyiben lehet tréfával elütni. Amikor tehetem nevetek és mosolygok mindig mindenkire, talán jó kedve támad tőlem neki is. Az élet elég savanyú anélkül is, hogy még saját magam is savanyítsak rajta. Köszönöm, hogy olvastatok. Üdvözlet és puszi mindenkinek.
2011. augusztus 7. 20:42
Szia Éva!

Regénybeillő az életed!

Kitartást és sok erőt kívánok!
2011. augusztus 7. 11:27
Szia Éva!
Nagyon jó cikket írtál. Engem is foglalkoztatnak ilyen jellegű gondolatok. Köszönöm hogy olvashattalak! Bizonyára , ha az ember megér egy adott kort, akkor szereti tapasztalásait tanácsok formájában megosztani fiatalabb embertársaival. Így halad előre a világ!
Üdv barátod,
Pinokkió
2011. augusztus 7. 11:19
Szia Évike!

Igaz a mondás, holtig tanul az ember. Ahány ház, annyi szokás. Megtapasztaltuk. A mi korosztályunk sok mindent átélt, de nem lehet elmondani, hogy mindent. A életünk végéig várat magára. Aki elégedetlen a sorsával, tegyen ellene, ne másoktól várja a megoldást. A küzdelem valamilyen célért meghozza a gyümölcsét. Az egész élet egy tanulási folyamat. Elfogadni a másikat olyannak, amilyen nem könnyű, de egy kis civódás által elfogadhatóbbá tudjuk tenni az egymás mellett élést. Minden ember a maga módján egyedi, megismételhetetlen. Rajtunk is múlik, hogy milyenekké válunk. Ha kialakul bennünk az empátia, a másik ember megértése, elfogadása irányába, akkor már tettünk valamit, de korántsem mindent. Azt nem is lehet elvárni... tanácsot lehet adni, de ha nincs mögötte kellő tapasztalat, csak üres szavak.

Pussz,
Éva
2011. augusztus 7. 11:13
Drága Évi! Először is azzal kezdem örülök hogy itt a naplóban olvashatom írásodat! Nagyon jó kis írást olvastam tőled, mely életedből íródott, s látszik hogy sok mindenen átmentél már Te is!

Csak azt tudom mondani hogy tényleg nyitott vagy a dolgokra, nagyon is modern felfogású cikkeid, hsz-d, segítő kezed! Én az elmúlt időszakba sokat tanultam tőled hihetetlen erős ember vagy, kitartó és bölcs! Én úgy szeretlek ahogy vagy és csak a köszönetemet tudom kifejezni azért, hogy velünk vagy nap mint nap sok ilyen ember kellene még a földre!

Tisztelettel, szeretettel és barátsággal! Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: