A TÉT? ÉLETBEN MARADNI II rész
2011. február 3.
Negyvenöt előtt (még abban a korban voltam, hogy a háborút is izgalmas bulinak tartottam), mivel a Hoffer gyár, a vasútállomás környékén laktunk, és nagy veszélynek voltunk kitéve, a bombázás elöl vidékre menekültünk anyukám nővéréhez. Neki nyolc gyereke volt, a szüleimnek öt, egészségesek, és ettünk, mint a sáskák. Élelem tekintetében nagyon nehéz időszakot éltünk meg. A nénikémékre bármit rá lehetett fogni, csak azt nem, hogy jómódúak. Ennek ellenére szívélyesen befogadott minket, a pesti menekülteket, és ha főzött vagy sütött, rólunk, a rokongyerekekről sem feledkezett meg. Akkor kerültek szorult helyzetbe, amikor az oroszok kiéhezve elfoglalták a falut. Ahol két disznót vagy két tyúknál többet láttak, tekintet nélkül a nagycsaládokra, elvitték. Nem mondhatom, hogy éheztünk, de senkinek nem kívánom, hogy úgy éljen, mint ahogy mi, és a többi szegény családok éltek.
Akkor sem javult a helyzetünk, amikor hazaköltöztünk Pestre. Apám munkahelyét lebombázták, így hónapokig nem dolgozott. Anyukám, még a hazaköltözés előtt elcserélte az aranygyűrűket, fülbevalókat krumpliért, kukoricáért, vöröshagymáért és lisztért, babért, zsírért, stb. Ezeket ettük felváltva; rántott levest, krumpli levest, puliszkát dinsztelt hagymával beszórva. A bableves ünnepi ebédnek számított. Anyukám átmeneti kabátja cukorként került a mákba, dióba. Na, ez volt ám a nassolás. Már amikor rendeződött az ország helyzete, és mindent lehetett a boltokban kapni, bővült ugyan az étkezési menü, családunkban fő étkezési rendjét, különösen télen, a bab, krumpli, kelkáposzta, fejes káposzta, savanyított káposzta és nyáron eltett főzött paradicsom, gyümölcsbefőttek tették ki. És persze a mákos, diós, káposztás, túros tészták. A húst, itt most nem említem.
Amikor felnőttem, férjhez mentem és megszülettek a gyermekeim, igen komolyan gondolkodóba estem. Hogy lehet az, hogy az én gyerekeim, akiknek nem kellett megnélkülözniük semmit, édességgel kényeztettem őket, hamar megfáztak és különböző betegségeken estek át. Rohantam is velük azonnal az orvoshoz, és fel voltam háborodva, ha nem antibiotikumot írt ki.
Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy az étkezéssel kapcsolatban felismerjem tévedésemet. Gyerekkoromban éppen azokat az élelmiszereket ettük leggyakrabban, amikben eleve benne voltak a hasznos gyógyító elemek; az ásványok, vitaminok. Ha megfázott valamelyik gyerek, anyukám
lázcsillapítóval, hársfateával, és dunyha alatti kiizzasztással kúrált.
Ezzel kapcsolatban Harald Hosch „EGÉSZSÉG SAVTALANÍTÁSSAL” című könyvéből tudtam meg nyomatékosan, amely néha az egészségügy kapcsán elhangzik. Harald, a helytelen táplálkozásból eredő túl savasodás anyagcserezavarokról ír, és hangsúlyosan kiemeli a gyermekek, a 40-50 év közötti, jobbára férfiakat. Nem időpocsékolás, ha az egészségünk érdekében a bulvár szenzációk közé beiktatjuk a könyv elolvasását is.
Harald, és az én tájékozottságom szerint, nagyon sok ember azt a hamis szemléletet teszi magáévá: „inkább éljek rövid ideid jól, mint hosszú ideig rosszul.” Ez akár igaz is lehetne. Csakhogy, amikor valaki eléri az idősebb kort (általában a középkor elhagyása utánra tehető), nagyon is élni szeretne még. Nincs ínyére itt hagyni, mind azt, amit addig megteremtett magának.
A túl savasodást érintő szervek rendszerint a vastagbél, a máj, és ami a legfájdalmasabb, a hasnyálmirigy. Itt következik be a dominó elv; az érfalak meszesedése és a magas vérnyomás.
Hogy, mit tehetünk ezek elkerülésére? ( A citrom vértisztító hatásáról már írtam). Először is mérsékelni kell a savasodást elősegítő ételek bevitelét. És egy javaslat; a mák fogyasztása. Szerencsére a mák fontos helyet foglal el a magyar étkezési kultúránkban, jóllehet kevesen ismerik annak áldásos gyógyhatását. Mit kell tudnunk a mákról? Gazdagon tartalmaz magnéziumot, (növényi) zsírsavat, aminosavat, foszfort, kalciumot, káliumot és vasat. Hatását abban fejti ki, hogy lassítja az öregedési folyamatokat, megállítja csontszövetek leépülését, és elkezdi újra építeni. Továbbá elősegíti a magas vérnyomás csökkenését. A zsírsav összetétele miatt, megelőzhető a trombózis és embólia kialakulása. Normalizálja a vér koleszterin szintjét, miközben fokozza a szervezet védekező mechanizmusát, stb. Fogyasztása: napi egy evőkanál darált mák (ha több nem baj), akár tésztán, akár tejben vagy mézzel keverve. Ezt sem macerás betartani, sőt, akár szokássá is válhat.
A bejegyzést írta: Jutka
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez a mákdiéta, érdekes. Ezért tiltja az EU a mák fogyasztásunkat?
Lehet igaza van a Lenkeinek? Itt betegek kellenek, nem egészséges emberek.
Pinokkió