A trombitafolyondár
2020. június 7.
Talán aki kicsit figyel rám, észrevette, hogy az utóbbi időben nem voltam túl aktív itt. Mint mindennek, ennek is oka van, el voltam mással foglalva.
Történt ugyanis, ha korábban ebben az időszakban kinyitottam a szobaablakomat, elgyönyörködtem a kerítésen végigfutó trombitafolyondár csodálatos színpompájában. Ez a virág annyira szerette ezt a helyet, hogy szinte összeforrt, eggyé vált a keritéssel, ami szegény nem tudott tiltakozni és némán tűrte a "szerelmet", hátán a terhet. A következmény: a kőoszlopokba bekötött kerités meglazult a befalazási helyeken, kezdte magát megadni. Tehát vérző szívvel véget kellett vetni ennek a kapcsolatnak, ami olyan erős volt, hogy a szomszédom segített ebben a műveletben és amíg ő kiszedte a növényt, én titkon törülgettem a szemem. Ez kora tavasszal történt, de most eljött a kerités-helyreállítási munka, azaz a hézagok vakolása és a kerités teljes festése.Hát ezzel voltam elfoglalva, nem volt kis munka, főleg azért, mert ahányszor nekikezdtem a munkának, az ég is sirni kezdett eső formájában. Még a kapuval lesz némi munka, aztán nézegethetem a rácsokat...
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.