A tündérek a mennybe mennek
2020. augusztus 16.
A verseny napja...
A helikopter körözött a célkör fölött. Az ugrók izgatottan készülődtek. Soha nem ugrottak még ilyen magasból. Némelyikük az ejtőernyőjét igazgatta zavarában. Ez egy rémálom, gondolták sokan. Mások magabiztosságot tettetve ültek a helyükön.
Bonifánc rámutatott Urielre.
- Ön az első -mondta boszorkányos mosollyal .
Uriel remegő szárnyakkal ugrott ki a helikopter ajtaján. Zuhanás közben lenézett a vidékre, jobbra egy nagy erdő, balra egy palota, és a kettő közt a cél. Ahogy a próbaugrásoknál tanulta, a szárnyai helyett, most az ejtőernyőjét használta. A célba érése elég jól sikerült.
Majd jöttek sorba az angyalok...
Raphael, Michael, Oberon és páran még utánuk, közangyalok.
Egyik célbaugrás a másikat követte. De csak a futottak még kategóriák csapódtak a célkőr mellé. Párat úgy kellet kiásni, meg volt aki saját magát ásta el...
És akkor megérkezett a harmadik helyezett.
Már várták.
Óriási volt a meglepetés.
Pongrác odaszaladt, és egy csókot nyomott az angyal homlokára.
- Remek volt kedves Ersuna... - mondta zavartan, mert nehezen tudta összerakni az angyal kitűzőjén a betűket.
További versenyzőket vártak.
De csak az időkerék forgott, a második váratott magára.
Kecses huppanással megjött ő is. Susanna. Alig 20 centit tévedett. Nála ez kis semmiség.
De Pongrác mester így is a nyakába ugrott.
- Kedves Suzi, Ön mindent vitt..., majdnem, de tudja még várjuk akit várni kell -suttogta halkan a tündérke fülébe. És félre kacsintott.
TündérSuzi büszkén sétált el az ünneplő tömeg előtt. Majd felmászott a nézőknek emelt lelátóra mentorához, és annak nyakába borult.
Kedves olvasóim. Biztos már kezeiteket tördelitek izgalmatokban, hogy vajon hogy lehet első helyezést elérni egy ejtőernyős versenyen?
Elmondom:
Van néhány kifinomult módszerem erre.
Például: megkérjük a közönséget, hogy ne nézzen oda, esetleg a célkeresztet a versenyző alá igazítjuk...
És amire általában senki nem gondol..., a legjobb nyer!
Ahogy Gábriel leszállt, a célkör közepében landolt. A tömeg ujjongva ünnepelte. Mesteri ugrás volt. De hát tőle mit is várhattunk volna? Egy főangyal nem szokott hibázni. Neki nem volt szüksége ejtőernyőre. Ki se nyitotta. Sebesen szállt, és pontosan landolt. Minden szem rá szegeződött, senki nem nézett félre, a célkereszt stabilan ott állt, de ő egyszerűen csak a legjobbat ugrotta.
Csupán... mint szokta.
Az írást ajánlom a Pongrác Kiadó mini novella pályázatán győztes kis csapatunk tagjainak:
Nem Tomnak (alias Gábriel), Postáskának (alias Suzi) és Nursénak (alias Ersuna)!
- Pinokkió -
2010. NOVEMBER 14.
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.