újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A turkálótündér

2011. június 9.

Vissza a naplóhoz

Tegnap bementem a városba, mert mindenféle sürgős, és fontos dolgot kellett elintéznem.
Elkészült az új, és 15 év után az első szemüvegem, kellett vennem testápolót, alapozónak nevezett kenceficét, és úgy éreztem, hogy már ideje egy nagyobb bevásárlásnak is.
Úgy terveztem, kilátogatok a piacra, veszek mindenféle finom gyümölcsöt, zöldséget, Zé pedig babgulyást rendelt, ahhoz pedig pulykahusit kellett (volna) néznem.
Azért a volna, mert pénzügyileg igencsak elgalloppíroztam magam, és miután kifizettem a szemüveget, a testápolót, és a kenceficét, épp csak 1500 forintnyi összeg maradt a pénztárcámban. Pulykahusira elég lett volna, de az megromlik a melegben, én pedig nem óhajtottam még hazamenni, pénztelenség ide, vagy oda.

Délután 14.00 óra volt, és nekem még volt bő két órám, Zé, életem férfije 16.00 órakor végez a "gyárban", így hívom a munkahelyét.

Miután felhívtam, ő kapásból arra szavazott, hogy menjek haza, 2 óra igencsak hosszú idő, ugyan mit tudnék addig csinálni? – kérdezte. (pénz nélkül)

Én viszont éreztem, tudtam, hogy el tudom tölteni azt a két órát, és tudok olyan programot szervezni magamnak, amihez, ha nem is bőven, de szűken elég lesz ez az összeg. Az egyik legrégebben nyílt, és legnagyobb turkáló felé vettem az irányt, azon keseregve, milyen kevés is az a 2 óra, amit ott, mások által hasznavehetetlen kacatnak minősített, levetett és kidobott ruhák, cipők tobzódásában eltölthetek.

Anno, munkanélküli éveimben sokat jártam abba a turkálóba, azután, évekig nem, majd most, miután decemberben ismét itthoni fogságra kényszerített a kormány néha, néha ismét benéztem.
A boltvezetők a régiek, a biztonsági őr (srác) is ugyanaz, és a dobozok sem változtak.
Minden ugyanolyan, mint régen.

Mikor beléptem, a srác arca volt az első, amibe belebotlottam, kimeredt szemekkel nézett rám, így elkönyveltem magamban, hogy még mindig tetszem neki, évekkel ezelőtt megszólított, amolyan "felkérés táncra” - jelleggel váltottunk néhány sablonos, egyszerű mondatot.

A dobozok rengetegében elveszve sietősen turkáltam, kaszáló, nagy mozdulatokkal forgattam a ruhákat, táskákat, és mindenféle kütyüt, lomot, kacatot. A srácról elfeledkezve (mindig is rémesen zavart, ahogy bámulta, figyelte a vevőket; próbafülke híján megalázónak éreztem, ahogy bohócot csinálva magunkból illegetjük magunkat a hétköznapi ruhánkra húzott turkálós göncökben a keskeny, torz képet mutató tükrök előtt) haladtam előre, hogy minél hamarabb végezzek az első sor dobozaival. Az utolsó előtti dobozoknál jártam épp, (a hatalmas nejlonzsákom, mit a turkálóban adnak kosár helyett, addigra már tömve volt vaskos ágyneműkkel, párnahuzattal, lepedővel és egy "színejátszón csodaszép", de szomorú szemű oroszlánnal, amit Zének szántam, ajándékba), amikor ismerős mégis ismeretlen figurát fedeztem fel az utolsó doboznak dőlve.
Vékony, szőke hajú lány volt, haja lófarokba kötve, mint a gyerekeknek. A ruhája is gyerekes volt, térdig érő fakó fekete cicanadrág, szivárványszínekben pompázó csíkos, rövid ujjú blúz, és egy piros, kantáros miniszoknya. Lábán lapos talpú szandál, igazi homokozóba való darab, gyerekeknek. (sand-al)
Mint egy kis Giling galang, úgy állt ott, színesen, szikrázón, a lábai előtt tornyosuló ruhahalomban válogatva.

A nővérem volt az.
(Az én szoknyámban, amit néhány héttel azelőtt ajándékoztam 9 éves kislányának, mert a mamája azt mondta: ilyen piros, kantáros miniszoknyát már nem való egy 31 éves nőnek hordania. Ajándékozott is nekem jó néhány hosszú szabású, térdig érő darabot a saját ruhatárából, ő a konzervatívan elegáns öltözködés íve.)

Öt év eltérés van köztünk (az ő javára), de mindketten magasak vagyunk és szőkék. A hangunk annyira egyforma, hogy sokszor még édesanyánk sem tudja megkülönböztetni, ki válaszolt kérdésére a lakás másik végéből.
Egyformán mozgunk, egyformán lépünk, egyezik a gesztikulációnk.

Ám, ha mellém áll, ő karcsú, én erősebb testalkatú vagyok. Az én lábaim vaskosak, az övéi cingárak. Az én szemem barna, az övé kék. Az én szám telt, az övé szépen metszett. Az én arcom ovális, az övé szív alakú, és még sorolhatnám a számos apró eltérést, amit a figyelmes szemlélő felfedezhet köztünk, mégis első látásra már ijesztően sokszor néztek minket ikreknek.
Ami még a jobbik eset, tekintve a rosszabbat, mikor felületes ismerőseink, egy és ugyanazon személynek néztek minket, és csak akkor döbbentek rá, hogy mi "ketten" vagyunk, mikor egyszerre jelentünk meg az adott személy előtt.

Most is ez történt.

Nővéremnek mániája, szenvedélye a turkálás, már-már függő szinten viszonyul a hobbijához, és munkanélküli lévén, miután elviszi a gyerekeket az iskolába, első útja a város széli turkálóba vezet.

Már értettem a biztonsági srác döbbent arckifejezését, amikor meglátott engem belépni az ajtón. Feltűnő mimikája nem a nőiességemnek szólt, szegény, nyilván nem tudta mire vélni, hogy jöhetett be még egyszer a bejárati ajtón ugyanaz a nő.

A bejegyzést írta: Bianka

Hozzászólások

időrendi sorrend

Mától szólíthatunk 1xűen csak déjá vunak?

megtekintés Válasz erre: Bianka

Hát, le. :D

Ügyes húzás volt. :D
Hát, le. :D
 
Szóval lenyúlta a szoknyádat? :)

megtekintés Válasz erre: Pumukli56

Ez aranyos.Elképzeltem .Nagyon jó sztori.

No, de az én szoknyámban??? :D:D:D

Amúgy, mi már megszoktuk. Ha rám köszönnek az utcán, boldog boldogtalannak visszaköszönök, hiába nem ismerem, ne mondják később a nővéremre (abból a feltételezésből indulok ki, h. az ő ismerőse), h. "de bunkó".

Számtalanszor szólítottak meg ismerősei az oviból, érdeklődve a gyerekek után, volt munkatársai: hogy vagyok?, miután szült, az orvosunk megkérdezte tőlem, mielőtt a gyógyszert felírta volna, hogy szoptatok-e még, etc.
Ő is ugyanúgy köszön mindenkinek az utcán, mert tudja, feltételezi, hogy azok pedig az én ismerőseim:)
Ez aranyos.Elképzeltem .Nagyon jó sztori.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: