A tüzem...
2014. augusztus 30.
Nem más ő, mint egy darab fa,
egy kiégett kóró, mit időnként
rádobok a tüzemre,
hogy lángra kapjon, meleget adjon,
égjen, ha akarom, legyen
számomra belőle kevéske haszon,
égő tüzemnek picinyke ereje.
Egy darab fából nem lehet tűz,
a parázs már nem melegít,
mára hamuvá lett, ennyi tellett tőle,
a tapasztalat maradt csak utána,
mit rádobok más tüzére.
Többet gondolok arra,
hogy nekem ő ne égjen már,
inkább hagyom kialudni, elhamvadni,
minek tovább izzítani azét,
ki sok felé égette tüzét,
mellette rég fáznak lányok, asszonyok,
ki tehette, új tüzet keresett,
egy jobbat, tüzesebbet.
Olyat, kinek lángja tartós,
nem alszik, hamvad oly könnyen el,
mert szeretné, ha még a fa, mit rádob,
képes hamvadó parazsát újra éleszteni,
tüzét szítani, táplálni, nem hagyni
oly könnyen kialudni.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Zséva!
Ne feledd! Aki sokat tüzeskedik,
az előbb - utóbb bepisil! (:-D)
Sokat?... Dehogy. Nem visszük azt túlzásba... Tudjuk, aki tűzzel játszik, hamarabb megég.
Ehhez tartsd magad te is, és addig üsd a vasat,... :-))
Köszönöm, hogy ennyire aggódsz a veseműködésem miatt. Arra azért vigyázok...
Apropó, te nem is olvastad az én másik tüzes cikkemet? Sürgősen pótold, mert ott kis híján beütött a krakk...
Ne feledd! Aki sokat tüzeskedik,
az előbb - utóbb bepisil! (:-D)