újabb események régebbi események további események
19:51
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
17:32
ghost187 válaszolt egy szavazásra
22:49
Black Ice módosította a cikkét
22:32
Black Ice új cikket töltött fel
19:43
Ilona új cikket töltött fel
18:50
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:48
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:07
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:04
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
12:23
Virág új bejegyzést írt a naplójába
11:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
10:19
D Klári új cikket töltött fel
14:37
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
13:37
Új cikk került fel a weboldalra
06:23
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
22:25
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
21:32
D Klári új cikket töltött fel
20:01
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
09:27
Ilona módosította a cikkét
09:26
Ilona új cikket töltött fel

A vágy

2018. október 21.

Vissza a naplóhoz

A lift nagyot rándult, megérkezett a földszintre. A nő feléje fordult, és mosolygott. Ott állt, tőle egy lépésre.

Az asszony belépett a liftbe, és a bent álló férfire nézett. A férfi rámosolygott, ahogy szokott, amikor találkoznak. Legtöbbször a liftben, ritkán a ház előtt, amikor jön vissza a kutyával, a nő és a lánya akkor lépnek ki a kapun. A lány nyitva tartja a nehéz vasajtót, amíg felér a lépcsőn. Néha dicséri az időjárást, ahogy elmennek egymás mellet. Érzi a nő illatát, kívánja a testét. A találkozások nem túl gyakoriak, de mindig felizgatják, hosszabb időre. Nem tudja megfogalmazni magában, miért találja vonzónak az asszonyt. Talán, az elmaradhatatlan mosoly, ahogy a lányával beszél, mintha barátnők lennének, vagy az enyhén molett test, amely arányiban is izgató, felkelti az ember figyelmét. Hirtelen felriad a révedezésből, a lift egy rántással megáll. Csodálkozva látja, hogy az asszony nyomta meg a gombot, két emelet között. A nő közelebb lépett hozzá, az arcuk összeért. Érezte a parfőmöt, amit annyira szeretett, és még máshol nem találkozott vele. A szíve hevesen vert, a torkában dobogott. Nyakában az asszony lehelete, mint valami finom szellő borzolta.
- Mondja, tetszem magának? - kérdezte a legnagyobb természetességgel, mintha csak az időjárásról kérdezte volna. A férfi nehezen formálta a szavakat, szinte nyögte, tőle szokatlan, elvékonyodott hangon.
- Igen, nagyon.
- Látja, ez az, amit nem értek. - mondta a nő kissé indulatosan. - Itt bámuljuk egymást, most már legalább öt éve. Mosolyog, én visszamosolygok, és ne higgye, hogy puszta udvariasságból.
A férfi próbált reagálni, de a nő közelsége megbénította. A vére szétáradt testének legrejtettebb zugaiba is, feszítő vágyat érzett, felizgatta őt ez a váratlan letámadás.
- Igen, értem.
- Dehogy érti! Öt év, akár az örökkévalóság. Már az első pillanattól, amikor megláttam, magába szerettem. Mindent megtettem volna, ha megszólít, ha találkozóra hív, ha érzem a közeledését, vagy legalább a szándékot.
- Nem mertem.
- Mit nem mert? Mosolyogni mert?
- Nem vallhattam be, hogy ha találkozunk reggelente, én egész nap csak magára gondolok. Hogyan tehettem volna? Semmi más nincs nekünk, csak ez a lift, és az a néhány másodperc, amíg a földszintre érünk. Tudja, ha nem állt meg a fülke az emeleten, ahol be szokott szállni, akkor már hiányérzetem volt.
- És miért nem szólt, miért nem volt képes közölni az érzéseit? Mit gondol, az életben hány dolgot ismételhetünk meg? Hogyan tékozolhatta el ezeket az éveket?
A nő most közelebb húzódott. A testük összeért. A jobb lábát a férfi lábai közé furta, és elkezde a blúzát gombolni.
- Mit akar? - kérdezte a férfi, nem túl határozottan, hangjában megadással.
- Mit gondol?
- De itt?
- Hol máshol? Az idő megállt. Különben is, ezek a percek a miénk. Senki nem veheti el tőlünk. Azt akarom, hogy érezze a testem forróságát, a vágyat, amit évek óta érzek maga iránt.
- Érzem, nagyon is.
- Akkor adja át magát az érzéseinek, ne tiltakozzon!
A lift nagyot rándult, megérkezett a földszintre. A nő feléje fordult, és mosolygott. Ott állt, tőle egy lépésre. Makulátlan ruházata nem árulkodott az előbbi heves kitörésről, mintha minden egycsapásra elpárolgott volna a semmibe. Csak a teste nem nyugodott még, izgatottsága továbbra is feszültségben tartotta.
- Viszont látásra! - mondta az asszony, miközben áthaladt a kitárt ajtón. - Legyen szép napja!
- Most már az lesz. - szólt a férfi bizonytalanul. Talán, álmodta az egészet, talán, csak a vágyakozás hozta létre a látomást, mindenesetre jó érzés fogta el.
- Igen, most már biztosan jó napom lesz.

(Budapest, 2018. július)

- Janó -




Video: youtube.com

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: