A várakozó kert
2019. február 17.
Hosszúra nyúlt a nyárias ősz, de az emlékei még bennem élnek, ahogyan a frissen elültetett díszcserjék gyökere a termékeny földben.
Három, sőt négy hosszú év után vettem újra birtokba a lakhatásra kölcsönadott zártkertemet, aminek nem voltam igazán jó gazdája míg az elmúlt hat évet a svájci kertekben dolgozva és tanulva töltöttem, és így hogy nem voltam itthon, még a néha kapott segítséggel se volt az igazi. Elhanyagoltságában elvadult, elsorvadt és szépségét vesztette a hajdan buján virágzó és termékeny kert, ahogyan a szerelmes asszony is, ha nem viszonozzák az érzéseit, vagy ha nem jól szeretik. A kertet ugyanúgy, ahogy a nőt, jól kell tudni szeretni, hogy ő legyen mindig mindenben az első, és akkor teljesedik ki és válik gyönyörűvé és gyümölcsözővé.
Váratlan és hatékony segítséget kaptam az ősszel és így összedolgozva megújult lendülettel láttunk neki a kert helyreállításának. Visszavágtunk, rendet raktunk, kiszabadítottuk a senyvedő növényeket a gazból és ahogy haladt a munka egyre elégedettebbek lettünk munkánk látványos eredményét látva. Később egyedül folytattam, díszcserjéket vásároltam és ültettem, tavaszi hagymásokat dugtam és új virágágyásokat telepítettem vagy készítettem elő tavaszi beültetésre. Életre kelt és titkokkal telt meg a kert még az első hó előtt, hogy azután megpihenjen a nagy finálé, a tavasz előtt.
Most a várakozás ideje van. A hóvirág már harcol a tavaszért, de az új növények pihennek, rügyeik duzzadva várják a tavaszt, a nárciszok, tulipánok, tavaszi tőzikék és a krókuszok is fejlődésnek indulnak megállíthatatlanul és láthatatlanul, ahogyan a szerelem is kivirágzik a nő szívében szép csendben és elrejtve, s várják mindannyian a tavaszt, hogy megmutathassák igazi szépségüket a világnak, s hogy általuk újra varázslat költözzön a kertembe, s a kert csodái által a szívembe.
- Virág, Grüner Daumen -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.