Aggódás
2016. november 13.
Az ember, ha vidéken él, és azt az életet választja, amit én, egész évben talál aggódnivalót. Kezdve a tavaszt, aggódhat, hogy idejében a földbe kerülnek-e a magok. Aztán ha már ott vannak, kikelnek-e? Na meg lefagy-e, ha már kikelt? Persze ha egy kicsit késve is, de föld alá kerülnek a magok mindig. És ha az egyik nem jön össze, majd összejön a többi. Olyan, hogy semmi nem sikerül, nincs.
Aztán aggódhat amiatt, hogy a jószág gond nélkül átszokik-e a zöldre. Se hasmenés, se semmi. Persze ha odafigyelünk, akkor szépen meglesznek, de ugye az ördög szeme azért olyan karikás, mert soha nem alszik a szerencsétlen.
Aztán aggódhat azért, hogy a szúnyogok hamarabb megjelentek, mint kellett volna, így pont a nyulak vemhessége közepén kellene oltani őket, és azt nem szabad. Mire nyuszik lesznek, lehet, nem is kell már oltani…
De eddig ez sem vészes.
Aztán aggódhat azért, mert még életében nem méhészkedett Gedde-kassal, és halvány segédfogalma sincs, hogy mit kell csinálnia. Persze a méhek tudják. Alig telt el két hét, és már a második gyűrűt is tetőtől talpig beépítették lépekkel, műlép nélkül. Pedig a „nagy” méhészek azt mondták, a méhek nem építenek természetesen dolgozó-sejtméretű lépeket, csak herét… Szerencsére a méhek ezt nem hallották, így csodaszép dolgozó-lépeket építenek, az anya petézi, a dolgozók virágport és mézet hordanak bele. És hogy nem egyedi az eset, a másik kas egy héttel később települt be, és az első gyűrű mindjárt tele lesz, lassan megkaphatják a másodikat. Ez az időjárás rendkívül kedvez nekik. Nem győzöm a „hagyományos” kaptárakba is betenni az üres lépeket. Az akác már lement, és a napraforgó még messze van, de valami mindig virít. Reggelente, és este mindig nézem őket, hogy szorgalmasan ki-be járnak.
Aztán aggódhat az ember azért, mert három naponta esik. Persze akkor is aggódhat, ha nem esik, mert akkor szárazság van. A réten a sok esőtől már embermagas a fű, és így félő, nem lesz belőle széna… Kéne vagy négy-öt nap, amikor süt a nap és nem esik… Aztán ez is megoldódott, mert a „pesti” ember szerint csütörtökig nem fog esni. Így a rét lefeküdt végre, és várja a bálázást. Tegnap csak a nap tűzte, de ma már a szél is besegít a száradásba. Ha a sors tényleg mellettünk áll, szerdán küzdhetek a bálákkal.
Aztán aggódhat az ember a téli tüzelőért is. Igen! Már nyáron el kell kezdeni aggódni miatta! Persze van egy halom lom, ami rajtam maradt, elég sokat dolgoztunk vele a gyerekkel. Aztán visszacibáltuk az udvarra. Arra már nem futotta, hogy letakarjuk, vagy fedél alá cibáljuk. Próbáltam mindent, de vagy sokba került volna elvitetni, vagy a lélek nem vitt rá, hogy felgyújtsam. Az meg hogy a fasor szépségét gyarapítsam vele, álmos órámba eszembe sem jutott. Így egy megoldás maradt: két hét kerülgetés után rászántam magam, és egyesével, amikor a kiskocsival szalmát viszek a tehén alá, vissza fuvarként hazahúzok egyet-kettőt, és szétszedem. Mát három ágybetétet, két fotelt, egy puffot, meg néhány apró vacakot szétszedtem. A régi vásznak és a szénatömés, a puha gyapot, zsákokba kerül, ez egy sem műanyag alapú, majd lesz belőle meleg a kazánban, a télen. Ehhez csatlakozik a fa, ami a vázat alkotja. A vasanyag, ami majd kijön, átválogatás után kerül a helyére. Vagy méhtelep, vagy valami csoda sikerül belőlük. Tudom, így többe kerül a leves, mint a hús, de nincs más megoldás. Még van 16 ágybetét…. Ja, a műanyag, a szivacs természetesen belekerül a kukába. Nem nagyon telik egyébként a kukánk. Van, hogy hetekig nem kerül ki, és akkor is csak azért, mert büdösödik a melegben, ami benne van. De most a vállalkozó, aki nem vitte el a tanya elől a lomot, szorgalmasan elviszi a kukában, apródokonként.
Szóval aggódni mindig van miért itt faluhelyen, az én cipőmben. Persze nem érdemes, mert mindig úgy lesz, ahogy lennie kell, akár aggódok, akár nem.
Azóta, amióta ezt otthon leírtam, eltelt két nap. A bálák kétszerre bekerültek. Lett segítségem is. Mindkét alkalommal. Sokkal könnyebb volt így, mint kézi kocsival becühölni egyedül.
- Czudar Viktor -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönjük a remek írást, máskor is örvendeztess meg minket soraiddal, élmény olvasni! :)
Pussz,
Tündér
Örömmel olvastalak! :-)