Alex

2022. szeptember 10.

Vissza a naplóhoz

2020. október 12.-i jegyzetem:

Hajnali 3/4 4 van, nem bírok aludni és inkább kiírom magamból a dolgokat.

Ma kéne a szokásos hétfői terápiára mennem, de a kutyámmal töltöm a napot, ugyanis ez lesz Neki az utolsó.
Hiába volt időm rákészülni, nem lehet és ehhez hozzászokni sem lehet. Szó szerint fáj a szívem, szóval helyre kell tennem a dolgokat magamban, mert ez a stressz nem tesz jót neki.
Megváltás lesz Neki az altatás és erre fókuszálok, mert a lényeg is ez, meg csak így bírom elviselni a tudatot (nincs is más választásom).
Pontosan egy hete kellett volna kijönnie a dokinak, de nem ért ide. Aláírom, hogy ki sem lát a munkából, mivel az egész települést ő látja el, sokszor be van táblázva és tologatnia kell az eseteket, meg házhoz ritkán jut ki. Erről nyilván nem tehet, de ettől még a kishaver plusz egy hetet végigszenvedett, ami borzasztó.
Közben a faterom is hozta a formáját, kitalálta, hogy ne is altassa el a doki (még jó, hogy én vagyok a kutya gazdája...), adjon neki szteroidot.
Az én véleményem nem számított, sőt, a fülem hallatára beszélt a dokival kettőnk nevében. Mondom neki ezerszer mondtam már, hogy csak a magad nevében beszélj! Mondtam neki, hogy egyrészt én vagyok a gazdája és ha én azt mondom, hogy ne kínozzuk, akkor legyen úgy, másrészt az én orvosomra hallgatott a szteroid ellenjavallata kapcsán, akkor a kutyának miért adatná be? Persze mindent meg tud magyarázni, úgyhogy kezdte most is. Először azzal, hogy igen, az én kutyám, de ő dönthet helyettem, mivel a gondnokom. Jó vicc, csak azt felejti el, hogy nem mindenben dönthet helyettem. Az irányításmániája nem veszi be, amikor hoppon marad.
A másik szövege az volt, hogy azért adatna szteroidot a kutyának, hogy legyen esélye (mire? a szenvedés felfokozódására, vagy a meghosszabbodására?), de ha rosszul reagál rá, akkor még mindig el lehet altatni, velem ellentétben, nálam azért nem engedte. Mondtam neki, hogy nem veregetem vállon a vélt hőstettéért, amire készül, ugyanis valójában nem a kutyának akar esélyt adni, hanem a saját igényeit akarja kielégíteni azzal, hogy életbentartja, de felfoghatná már, hogy nem róla szól a helyzet, mi értelme van elnyújtani a szenvedéseit? Erre megkaptam, hogy esélyt sem adnék a kutyának. Mire?! Meggyógyulni nem tudna és a javulás sem volna tartós, ha volna egyáltalán és utána a dupláját szenvedné a jelenleginek, erre kellene esélyt adnom? Nekem is fáj, hogy el kell engedni, de a kutya érdeke az első! A saját gyengesége, meg önzése miatt nem kínozhat egy élőlényt, de nem fogta fel, hajtotta a csökönyössége. 3 nap is megkíséreltem megértetni vele, hogy nem ő dönt, meg hogy mi a jó az Alexnek, de a falnak is mondhattam volna, a reakció ugyanaz lett volna. Ja, nem. A fal nem tépte volna az idegeimet sületlenségekkel és nem próbált volna támadással védekezni.
Teltek a napok, de a doki nem jött, a kutya meg persze szenved, amit ez az okos tetézett is, mert csirkét adott neki (csirkeallergiája is van), mondván had egyen finomat. A fos elöntötte az agyamat és leordítottam, hogy gratulálok, nem szenvedett még eléggé a szerencsétlen... Kerestem az orvost csütörtökön, mert a kutya már nagyon vergődött és szerettem volna végetvetni a gyötrelmeinek, de nem ért rá és azt mondta, hogy pénteken kijön. Nem jött, így ezt a hétvégét is végigszenvedte a szerencsétlen, én meg persze egy idegbeteg barommá változtam az utóbbi időben, mert rohadtul dühít és bánt, amin átmegy és a tehetetlenség is a végletekig feszített, mert azon kívül, hogy zaklattam az orvost, nem tehettem mást.
Ma éjjel megint nyüszít, morog, minden baja van és végre felfogta a nagyon okos faterom, hogy nem javul (mitől javulna?) és csak szenved, el kell altatni, elmegy ma a dokihoz és bármi áron eléri, hogy kijöjjön elaltatni. Jó reggelt! -.- Örülök, hogy leesett végre!
Tényleg Isten mentsen meg attól, hogy egyszer az ő kezébe kerüljön az életem, mert vagy elpatkolok, vagy hagy szenvedni. Ezt neki is megmondtam, persze csak annyit sikerült levonnia, hogy megsértettem. A doki is érdekes, mert amikor a Füge ivartalanítása ki volt tűzve, felhívott minket, hogy csúszik az időpont, mert sürgős esete van. Ez érthető is volt. Azt viszont nem hiszem el, hogy hetek óta csakis halaszthatatlan esetei vannak, az Alex viszont sürgős esetnek számít, mivel szenved, szóval nem értem, hogy ezesetben miért nem lehetett egy halasztható esetet kicsit odébbtolni és elaltatni a cimbit? Ilyen nincs, szóval lehet, hogy a fater volt a dologban, simán kitelik tőle, hogy a hátam mögött megmondta a dokinak, hogy ne altassa és ne hallgasson rám, mert gondnokság alatt vagyok. Persze csak feltevés, de képes ilyenekre. Nagyon remélem, hogy ma szakít időt az orvos az Alexre, mert rohadtul méltatlan már, amin átmegy. Most is nyüszít. :-(
Mondtam, hogy nem lesz több kutyám, nem teszek ki egy másik szerencsétlent ennek. Hiába az állat igényeit helyezem előtérbe, ha ő önző és ilyen helyzetben kínozza őket. -.- Szégyellem, hogy közöm van ehhez a fazonhoz. Sokminden miatt szégyellem.
Egyben vagyok és remélem így is marad, amíg kell. Az együtt töltött órákat, az altatást és az eltemetést bírjam ki higgadtan, az a lényeg. Az első nyilván a kutya miatt a legfontosabb, utóbbi kettő meg csak azért, hogy a fater ne lásson gyengének. Csütörtökön utazik Pestre, addig jó lenne kibírni egyben, aztán csak szombaton jön haza, addig túllehetnék a nehezén egyedül.

Pár napja begyulladt az állkapcsom (néhány másik ízülettel karöltve), de a fater nagy bánatára beszélni még tudok. Nagyjából 2 cm a rés az alsó és a felső fogsorom közt, ennyi a maximum, amekkorára nyitni tudom a képemet. A rágás sem egy élmény, de ha szarabb lesz a helyzet majd leturmixolom a pörköltet. :-D
Fogytam egy kilót, pedig régóta jól eszem, de lehet, hogy ez most a stressz számlájára írható.
Folyamatosan fagy a lábam, pedig nappal téli zokniban és béna, de bélelt házicipőben feszítek, ám nem hatja meg a futóműveimet, kékek a lábkörmeim és ég, fáj, aztán zsibbad a lábfejem-talpam, meg persze az is fehérben, vörösben és lilában játszik. A takaró alatt tud csak bemelegedni, pedig éjjelre sosincs rajta zokni. Érdekesen vagyok összerakva.
A Raynaud talán valamelyik szíveremet is célba vette egy ideje, legalábbis elég gyanús, hogy amint hideget fogok meg és az érgörcs végigszáguld a karomon, vagy hideget eszem/iszom és a nyelőcsövem egy szakaszához érve megfagyaszt valamit a mellkasomban, netán szimplán csak fázom, a szívemnél egyből szorítást érzek (pont olyat, amilyet eddig csak a végtagjaimban éreztem érgörcs alatt) és a szorítás kiterjed a teljes bal karomra, meg megy a hátamba, a mellkasom közben nyom és olyankor le kell feküdnöm, mert mintha le akarna szakadni az egész mellkasom-karom-hátam, erős hányinger kíséretében. Meg is szédülök erősen. Amint a kiváltó ok megszűnik, szűnnek ezek is.
Fater úgyis megy Pestre, majd beküldöm az orvoshoz, hogy kérdezzen rá mi lehet ez (mert a fenti csak az én gyanúm, közel sem biztos, hogy az a helyzet) és mit lehet tenni azon kívül, hogy mégjobban figyelek és már nem fogdosok, nem fogyasztok hideget, meg lehetőség szerint igyekszem nem fázni, de az akkor sem kóser, hogy ilyen szintre lépett a szindróma.

Ma az Alexszel leszek, a terápia megvár. Igyekszem nem éreztetni vele a vívódásomat és persze fog kapni finom falatokat. Jó lenne sokat simogatni és megölelni, de nem lehet, mert fáj neki az érintés is. Ez rohadt igazságtalan! Ő imádott az emberhez odabújni és a simogatást is imádta, de már jóideje nem tapasztalhatja, még az utolsó óráiban sem. 3 éves lenne november 20.-án, semmit sem élt! -.-
Nem is megyek bele a dolgokba, mert ma nagyon erősnek kell lennem és ehhez ki kell iktatnom minden gondolatot és minden érzelmet. Így nehéz, hogy a kutya éppen az ajtómra támaszkodik és néz be az üvegen, holott sosem csinált ilyet hajnalban, szóval lehet, hogy érez valamit.

Két órája írok, szóval most abbahagyom és próbálok aludni.
Isten óvja majd a pajtást, nekem meg adjon mára erőt!

A bejegyzést írta: Arnold91