Álltam a buszon
2011. január 19.
Állatm a buszon.
Körülöttem vagy száz mosolytalan emberbábú. Nem mondanám, hogy kellemes társaság.
Álltam a buszon.
Kinn szakad az eső, itt benn nedves, savanyú kipárolgás. Rémület, rosszullét.
Álltam a buszon.
Kellemetlen szagok mindenütt. Te lány! Túl sok az a parfüm. Te fiú! Túl kevés a szappan!
Álltam a buszon.
Kapaszkodnék, de nincs miben, legfelljebb az esernyőm fogantyújába. Szédülök. Csak remélem, hogy megtartasz, szomszéd!
Álltam a buszon.
Csendet! Kavarog a gyomrom, a fejem szédül. És pont most szól vagy ezer telefon. Mentő szirénája, valami tuc-tuc zene.
Álltam a buszon.
Leszállnék. Inkább gyalog! Nincs jelzőgomb. Senki sem segít. Forog velem a világ!
Jól ülsz, fiú? Nézel kedvesen a fejem felett. Mi olyan érdekes? A sápadtságom?
Álltam a buszon.
Kanyar jön. Egy hátizsák fúródik az oldalamba. Könnyem potyog. Sikítanék. Bőrkabátos hátadra hajtanám a fejem. Szabad?
Álltam a buszon.
Segítség! Segítség!
Álltam a buszon.
A bejegyzést írta: Nurse
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Szerencsére régen utaztam busszal. Még Budapesten éltem, nem egyszer le kellett szállnom. :-o
Szeretettel: Amarilla :)
J.