Álmatlanul
2015. szeptember 16.
Csak azok a boldog szép napok, melyek ettől a számító kis ribanctól származnak. Soha nem kell tavasz, ha nincs ősz és nincs tél. Álmatlanul ringatnak a Föld és ég között. Nem gyászolom élettelen testét, nem várom már, hogy kétszínű és aljas engedékenységgel eggyé váljon ember is a földdel. Nem írom már porba a nevét, hiszen eltemettek. Valami elmúlt, és nem emlék csak vár. Egy olyan fajta templom, melyet szívnek rendeltek, mert a testem Te temeted el, de lelkem oda-vissza van, attól az álmatlan éjszakától, melyet a kikötő felé tartva éreztem. Láttalak még egyszer, a régi felvételről. Kaptam családot, kaptam szülőket, és gyermek lesz nevem. Az örök féltés, mely mindegy milyen, mert a ember születve a világra, pásztort kap mellé. Isten az embertől, lélek alszik ki az utcán, és ember nem éli túl a háborút, nem véletlen, hogy számára a függőség az út.
A bejegyzést írta: Zsó
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.