ÁLOMBÓL ÉBREDVE
2021. november 9.
.
Te vagy nekem az Isten-mondanám,
fejed felett hajnalpírból fonnám koronád,
s a beszűrődő fényben az árnyékod
szobám falán ide-oda imbolyog.
.
Ó de szép, kezemmel tapogatom a falakat,
majd felébredtem, már tudom, nem Isten, hanem-ember vagy,
talán vágy-borzolta éjszakai álmomat,
boldog a sóhaj, mert a kép elillant...
.
Még most is hallom az éteren
rekedten csengő üdvözlő hangodat,
nézd csak, a kertben serényen repkednek a madarak,
csőrükben hordják az etetőből a magokat.
.
A nap fénnyel takarja be a földön fekvő
sárga-barna reszkető leveleket.
Oly egyszerű, mégis felemelő érzet,
az idő telik és folyik tovább az élet...
/BI/
Kép: net
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.