újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Amiről nem tudsz

2020. június 21.

Vissza a naplóhoz

A félig nélküled töltött négy hónap tele volt kérdésekkel, kétségekkel és kíváncsisággal. Drámai mélypontok és katartikus magasságok jellemezték az átmeneti időt, amíg úgy gondoltad, mással jobb lehet. Én már hálás lettem volna a feloldozásért, azért a kegyelemért, amihez neked már egyáltalán nem lett volna közöd. Mégis úgy intézted, hogy legyen. Szereped legyen, részese maradj az életemnek.
A váratlanságot megtartottad, mint rád jellemző erényt. A leglehetetlenebb pillanatokban bukkantál fel újra és újra a semmiből. Ha az üzenetemből kiderült, hogy hazafelé sétálok vagy éppen nincs senki körülöttem, azonnal felhívtál. Soha nem hagytad, hogy én hívjalak. Ha fellépésről értem haza, eljöttél a buszhoz, elvittél magadhoz még arra a pár percre is. Akkor is, ha tudtuk, hogy nem történik majd semmi. Élvezted a társaságom, én pedig a tiédet. Bezsebeltem az aznapi bókjaimat, majd hazavittél. A kapcsolat akkor is megmaradt, ha tudtam, hogy ennek semmi értelme és csak az időmet vesztegetem. Neked ott volt a másik. Ahogy telt az idő, már szóba sem hoztam. Te sem.
Pedig eleinte értetlenül álltam a szerepváltás előtt. Hogy megértsem, mi zajlott, megértsem magamat is, valamiért mindig a feléd vezető utat választottam. Megnyugodtam, amikor csak a te kocsid volt a ház előtt. Zaklatott lettem, ha az ezüst színű is ott parkolt a tiéd mögött. Kétségbe estem, ha napokig nem jött hír felőled. Szándékosan nem kerestelek.
Tudtam, hogy minden csak idő kérdése. Időbe telik, amíg nem te fogod minden gondolatom kitölteni. A zenék is csak rád emlékezettek. Egy idő után tudatosan tiltottam el magamtól ezt is.
Szilveszter éjjelén az utcán futottunk össze. Szinte kirobbantál a kocsidból, hogy közöljed, nem vele szilveszterezel, mert ő a barátnőit választotta. Pár nap múlva meg azzal dicsekedtél, hogy hajnalban felhívott, hogy indulj útnak és vidd haza. Micsoda lovag voltál, hogy első szavára ugrottál. Dicsekedve mesélted el nekem. És fogalmad nem volt, hogy mi ezzel a baj.
Vánszorogva telt minden nap. Szép lassan egyre távolabb kerültem a fájdalomspiráltól. Kezdtem visszatalálni a régi jól bevált életemhez. Könnyebb volt nélküled. Sokkal könnyebb.
Ám egy márciusi napon váratlanul újra megjelentél. Rügyezett a körte, kezdett berobbanni a tavasz. Rendkívül jó érzékkel találtál okot mindig, miért kanyarodjak feléd.
- Bejössz egy teára? A kávéfőzőm elromlott.
Néztél rám kérdőn.
- Végül is ráérek...
Tettem meg újra az első lépéseket a küszöbödön át...

A bejegyzést írta: Főnix Madárka

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: