Anglia repülő távlatban
2018. január 18.
Családi ügyeim Angliába szólítottak, s miután egyáltalán nem tudok angolul, elkísért egyik világot járt külkeres barátom. Szerencsére, mert egyedül bizonyára sehogyan boldogultam volna.
Egy északi kisvárosban töltöttünk másfél napot, és ugyanannyit Londonban.
Mindkét helységben belvárosi szállodában laktunk, és a reggelin kívüli étkezéseket más-más vendéglátóhelyen abszolváltuk, két ügyintézés között.
Ami tetszett:
- pontosan járnak a vonatok, hévek, metrók
- tiszták az utcák, annak ellenére, hogy mindenki ott dohányzik, mert másutt nem lehet, (a kisvárosban a tíz-tizenöt méterenként elhelyezett szemetesek oldalára kiírták, hogy 80 fontba kerül a szemetelés, de az is hozzátartozik, hogy rendszeresen ürítik azokat)
- bárkivel beszéltünk, bárkitől érdeklődtünk, mindenki udvarias és mosolygós volt
- Londonban a gyorsvasút és a metró a tömegközlekedés netovábbja, ott nagy a zsúfoltság, mert azok közlekednek a leggyorsabban, az emeletes buszok is gyakran járnak, csakhogy a nagy autós forgalom miatt lassan haladnak
- nincs jegykezelés, a metrón és a vasutakon a kimenetelnél lévő kapukon csak érvényes jeggyel lehet kijutni
Ami nem tetszett:
- a kisvárosban úton, útfélen leszólítottak a hajléktalanok és lejmolósok,
- a szolgáltatóknál szinte minden alkalmazott külföldi vagy bevándorló volt, a portástól az eladóig, a taxistól a közlekedési alkalmazottakig, afrikaiak, arabok, kínaiak, és a kelet európai országokból szerencsét próbálók,
- az ételeik többsége szendvics és sütemény, rengeteg a kávézó, ahol nagy az átmenő forgalom
- csak angolul beszélnek, mintha más nyelv nem is lenne a világon (pl: francia)
- a gyerekkocsiban ülő gyerekek fejére sem tesznek sapkát, hiába fúj a szél
- férfiak, nők egyaránt boka fölött érő nadrágban járnak és többségük nem visel semmiféle zoknit
- az alkalmazottak nem ismerik a munkahelyük működésének teljes rendszerét, kizárólag a saját feladatukat tudják, bár ez sem teljesen igaz, mert a londoni taxis útközben silabizálta a térképet, mert azt sem tudta, merre menjen.
Három magyarral találkoztunk, egyik egyenruhás portás volt, a másik felszolgáló egy francia étteremben, a harmadik ügyvéd. A francia étteremben felszolgáló kislány húsz év körüli mosolygós, égett a keze alatt a munka, akivel váltottunk néhány szót. A pécsi tudományegyetem elvégzéséhez szükséges négymillió forintos tandíját akarja megkeresni egy év alatt, és fél év alatt a felét már félre tudta tenni. De nem érzi jól magát, alig várja, hogy leteljen az idő és hazajöhessen. Hasonlóképpen vélekedett a harmincas évei elején járó, családos londoni magyar ügyvéd fiatalember is.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Yolla
Kedves Anyu!
A hagyatéki eljárás még folyik, illetve most kezdődik, így csak tippem van arra, hogy nem fizetek rá.
Puszi: Yolla
Puszi
Válasz erre: Anyu
Drága Yollám!
Ügyes vagy!Még azt áruld el,örökség vagy adósság maradt utána?A költségeid megtérülnek-e legalább?
Puszi
A hagyatéki eljárás még folyik, illetve most kezdődik, így csak tippem van arra, hogy nem fizetek rá.
Puszi: Yolla
Válasz erre: Yolla
Nagyjából sikerült minden tervezett munkát elvégezni. Itthon vannak a nagybátyám hamvai, most intézem a temetést, ami szintén belekerül jó néhány forintomba, de nem érdekes. A jászberényi református temetőben helyezzük örök nyugalomra.
Ügyes vagy!Még azt áruld el,örökség vagy adósság maradt utána?A költségeid megtérülnek-e legalább?
Puszi
Válasz erre: Anyu
Azt nem írta,mit sikerült intézni.Várjuk hogy arról is beszámoljon. Puszi
Válasz erre: Ilona
Köszi, Yolla, olyan jó volt olvasni a beszámolód! Nekem a rokonaim élnek Angliában, ők már született angolok. Amíg a bátyám élt, néhányszor meglátogattam őket, nem mostanában volt, mégis hasonló tapasztalataim voltak...
Örülök, hogy sikerült elintézni, amiért elmentél..
Örülök, hogy sikerült elintézni, amiért elmentél..
Válasz erre: Yolla
Az volt, állandó rohanással.
Válasz erre: Virág
Élmény lehetett. :)