Anna néni
2012. október 14.
Anna néni egyedül élt egy belvárosi bérház másfél szobás lakásában, 94 évesen. Menni nem tudott, hallása megromlott. A lánya nővérbankból bérelt ápolókat az ellátására.
Mikor Dóra, a kivezényelt inspekciós nővér belépett a lakásba, mindenütt katonás rend és tisztaság fogadta. Az éjszaka ott őrködő kolléganője mindent elmondott, amit tudnia kellett.
- Jól aludt, megmosdattam, éjjel nem kért ágytálat, most üldögél a fotelban és alszik.
Csak őrizni kellett Anna nénit, aki egész nap ült, és aludt. Nem ébredt fel a járkálásra sem, pedig a parketta recsegett, ahogy Dóra elment mellette. Ült a fotelban, lábai kockás pléddel betakarva, kezei az ölében, feje kissé hátrahajolva. Millió ránc ékesítette hosszúkás arcát, hófehér hajának kontya a feje búbján csücsülve mozgott, ahogy lélegzett. Kintről a város zaja, halkan szűrődött be az ablak apró résein, a félig zárt keretek között kúszott be a szoba mély csendjébe. Órák teltek el. A nővér, átnézte a könyvespolcot, majd bámult ki az ablakon. A néni mélyen szunyókált. Leült szemben vele, kezében a forró levessel és várt. Nem tudni mi volt az oka, talán a húsleves illata, vagy az, hogy nézte őt, de egyszerre kinyílt mindkét szeme, és mintha egész délelőtt diskuráltak volna, megkérdezte.
- Itt az ebéd?
Ahogy evett, ahogy nézett, valami megmagyarázhatatlan kíváncsiság vett erőt Dórán.
- Mióta van egyedül Anna néni? - kérdezte ebéd után, ahogy leült a szemben lévő fotelba.
- Mióta is? Mióta? Csak számolnom kéne kedves, de az uram halála, mintha tegnap lett volna.
- Elmondja? Nem titok?
S elmondta.
- Nem tudom milyen év volt akkor kedves, nem tudom. De Sándor nem oly kevéssel vett el engemet. Nálunk lakott a bátyja, és felesége is, a 16 éves Zsuzskával. Cukrászdánk volt. Tudod kis kedves? Sok torta és hasé! Az ám, de finom illat volt minálunk mindig!
S jött megint valami háborúféle. Az egész életem ebben telt. Tudod kis kedves?
A pincébe menekültünk én, az apró lánykával, akit későn adott nekem az Isten, ezért nagy kincs volt. Féltük őt nagyon Sándorral.
Lementünk oda, és csendben vártuk, hogy csendesedjen a futkosás és haddelhadd.
Egyszer csak csapódott az ajtó, és berontott három bőrkabátos. Egészen a földig nyúlott annak a kabátnak az alja. Tudod kedves? Kiabáltak ám csúnyán, és kapták is a Zsuzskát. Jaj, de a sógorom nem hagyta ám! Nagyon félelmetes volt. Nagyon.
Fejét lehajtotta, apró szemében könnyek gyűltek.
- Anna néni. Ha nem akarja mondani, hagyjuk – kérte a nővér, megijedve attól, hogy a néni felizgatja magát.
- Várjál kedves, várjál csak. Mondom, már én, csak...
Endrét átvitték a másik helyiségbe. Verték, ütötték. Zsuzska meg leste, az ajtó résin. Nézte, ahogy agyonverték az apját. Őt meg nem tudtuk rejteni, de Sándor megpróbálta kilopni szegényt.
- Fuss! - mondta neki, ahogy kilökte a pincéből - fuss, meg se állj! S az, csak futott.
Hogy mi lett Sándorommal? Gondolhatod kedves, bizony. A hangja, ahogy verik őt, még a fülembe van, pedig nem hallok már jól kedves.
Néma csend ült a két nő közé. Percekig hallgattak mindketten.
- Mi lett? Mi lett magukkal Anna néni? – kérdezte aztán Dóra csöndesen, halkan, megsimogatva az öreg hölgy csontos kezét.
A kisleánykám Jutka. Ő megmaradt épen. Nem tud semmiről. Erős nő. Nagyon erős nő. Gondoskodik rólam, de nem szeret. Nem beszélt velem ennyit, mint te kedves eddig. Jönnek a nők, jön az ebéd. Takaríttat nálam, sok a dolga. Nagyon sok a dolga. Valami boltja van.
A Zsuzska. A kis Zsuzska megmenekült, de beszélni nem tudott az óta, mint, ahogy én se járni. Mintha tegnap lett volna kedves. Talán tegnap volt.
S ahogy elhallgatott, fejét picit hátraejtve elaludt. Aludt. Ült a fotelban, lábai kockás pléddel betakarva, kezei az ölében, feje kissé hátrahajolva. Pici hófehér kontya rezgett minden lélegzetvételénél.
2006.11.21.
- Zsomwin -
Video: youtube.com
Kép: net
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Zsomwin!
Köszönöm hogy olvashattam!
Üdv,
Zita
Üdv.
Zs.
Köszönöm hogy olvashattam!
Üdv,
Zita
...Ennél már csak a SEMMI lehet nagyobb.
Örültem a bohém rigmusodnak.
Zs.
Szépen írtad! Köszönöm! emillio
Üdv.
Zs.
Nem kértem ágytálat, székletem nincsen
-hét napja már-,
és nem kiabálok,csöndben fexem,
nem mozdulok.
A dekubituszom még nem bűzölög,még
lázam se nincs.
Egy ilyen beteg valódi kincs.
...Nagy úr a NINCS.
Örültem a bohém rigmusodnak.
Zs.
Engem megríkattál.
Szeretem, ahogy írsz.
Kedves Zsomwin!
Gratulálok!
Igazi emberi tragédia, kiválóan előadva.
Üdv: Yolla
Üdv. neked is Yolla!
Zs.
Kedves Zsomwin!
Ez a tortenet a szivem melyeig hatott! Gratulalok! Nagyon szepen megirtad!
Udv.
heleenke
Üdv.
Zs.
-hét napja már-,
és nem kiabálok,csöndben fexem,
nem mozdulok.
A dekubituszom még nem bűzölög,még
lázam se nincs.
Egy ilyen beteg valódi kincs.
...Nagy úr a NINCS.
Szeretem, ahogy írsz.
Gratulálok!
Igazi emberi tragédia, kiválóan előadva.
Üdv: Yolla
Ez a tortenet a szivem melyeig hatott! Gratulalok! Nagyon szepen megirtad!
Udv.
heleenke
Zsom...
Csak annyit írnék: Megérintettél...
Puszillak! V.
Zs.
Kedves Zsomwin!
Szomorú a múlt, de mégis fontos emlékezni rá, s sosem feledhetjük azt az emberi önfeláldozást, amit sokan mutattak mások iránt.
Köszönjük szépen a cikket!
Pussz,
Tündér
Csak annyit írnék: Megérintettél...
Puszillak! V.
Szomorú a múlt, de mégis fontos emlékezni rá, s sosem feledhetjük azt az emberi önfeláldozást, amit sokan mutattak mások iránt.
Köszönjük szépen a cikket!
Pussz,
Tündér