Anyukámnak
2023. május 7.
Úgy szeretném meghálálni...
Ha lenne, mit...
Édesanya lettél, azzá tettelek. Most is az vagy. És mégsem.
Hol voltál, mikor kellettél volna? Hol voltál, mikor először léptem át az óvoda küszöbét, mikor csetlő - botló kisgyermekként első osztályba mentem? Mindig a nagymamáknak szólt az "Orgona ága".
Én nem akartam megszületni. Te akartál. Te akartál? Mit reméltél tőlem, ha aztán eldobtál? Nem fogtad a kezem, hagytad, egyedül lézengjek a világban. Egyedül, mert te soha nem voltál mellettem, és bár a nagymama, a drága, jó nagyi mindent megadott, anya lenni nem tudott.
Irigykedve néztem a többiek anyukáját, akik könnyes szemeiket törölgették anyák napján az iskolában. Te hol voltál akkor? Részegen feküdtél ki tudja, merre. Gondoltál rám egyáltalán? Neked mit jelentett május első vasárnapja? Csak egy hétvége, csak egy vasárnap a millió közül.
Próbállak megérteni, így, felnőtt fejjel, de nem megy. Most hálától zengő sorokat kellene írnom ehelyett. Próbálok valami apró kis dolgot találni, amit megköszönhetnék, de sajnos, nem emlékszem ilyesmire. Ja, hogy megszülettem? Talán egyedül ezt köszönhetném meg.
Ha valamilyen formában mellettem lennél, azt hiszem, akkor tudnék köszönetet mondani. Ha másért nem, hát a saját gyermekeimért, mert ha én nem vagyok, ők sincsenek. De egy anyának nem csak ennyi a dolga.
Hol vagy most is, amikor kellenél? Amikor el kéne mondanom, ami bánt, amikor támasz, és remény kéne? Vagy csak egy jó szó, egy ölelés Tőled.
Hazudok magamnak is, hátha így nem fáj annyira.
- Anubis -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.