újabb események régebbi események további események
20:14
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
16:43
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:37
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:33
Ilona új cikket töltött fel
11:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
10:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
09:50
Kőnig új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
21:41
Ilona új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
19:11
Hayde regisztrált a weboldalra
14:09
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
13:51
Anyu válaszolt egy szavazásra
10:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
06:48
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:56
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:57
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
17:49
Ilona új cikket töltött fel
17:42
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
17:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:52
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez

Április..

2017. április 8.

Vissza a naplóhoz

Az április... Milyen könnyű lenne ráfogni, mindennek az okozója.
Szeszélyes. Nem így van ez! - Akkor ki a hibás? - Az ember maga..
Ha országosan ekkora nagy bajok vannak, kicsiben ez még inkább megnyilvánul. Tapasztalom. Jelen van családokban, rokonságban
az abszolút érdektelenség, az összetartozás teljes hiánya,
a közömbösség egymás iránt, az eltávolodás, a kiábrándultság mindenből
és mindenkiből. Micsoda?! Egymásból is?!
Unokatesók (fiatalabb generáció), akik azt sem tudják milyen sokan vannak, hogy léteznek. Nagynénik... (tántik). Meg sem kérdezik, hogy vagyok, vagytok...
Lenne itt mit javítani, talán még nem késő, mondják többen, én hallgatok...

A visszaszámlálás megkezdődött. Csak a magam nevében beszélhetek.

A bejegyzést írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

A naplóbejegyzéshez nem szólhatsz hozzá.

időrendi sorrend

2017. április 12. 08:14

megtekintés Válasz erre: bakfitty - 2017. április 11. 22:06

Amikor írok, szólok, minden esetben zenét is hallgatok!

...mert a szavak nem fogynak el, (de ha mégis megtörténne) akkor más sorrendben szükségeltetik leírni, és egyből más értelmet is kap!

"Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja"
Ernest Hemingway

Dehogynem! Ezt meg én mondom :)

Pál László, amikor megismerkedett Munkácsy Mihállyal, itt kihagyok sok előzményt....hazafelé sétálva megszólalt Pál: mi ketten biztos nagyon jó barátok leszünk! Munkácsy megkérdezte, hogy honnan gondolod? Mire Pál: már több, mint egy órája megyünk egymás mellett szótlanul, ami erre utal! Így is lett, de az egy másik történet!

Egyetértek a szótlansággal is :)

és csak halkan súgom...értem

Köszönöm!

Minden szavaddal egyetértek. A szótlansággal, mert néha arra is szükség van, különösen. Sajnos, az a legbeszédesebb, de majd magunkban mondatokká formálunk.

Kellemes ünnepeket kívánok!

Puszi!
2017. április 11. 22:06
Amikor írok, szólok, minden esetben zenét is hallgatok!

...mert a szavak nem fogynak el, (de ha mégis megtörténne) akkor más sorrendben szükségeltetik leírni, és egyből más értelmet is kap!

"Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja"
Ernest Hemingway

Dehogynem! Ezt meg én mondom :)

Pál László, amikor megismerkedett Munkácsy Mihállyal, itt kihagyok sok előzményt....hazafelé sétálva megszólalt Pál: mi ketten biztos nagyon jó barátok leszünk! Munkácsy megkérdezte, hogy honnan gondolod? Mire Pál: már több, mint egy órája megyünk egymás mellett szótlanul, ami erre utal! Így is lett, de az egy másik történet!

Egyetértek a szótlansággal is :)

és csak halkan súgom...értem
2017. április 11. 20:59
Ha elfogynak a szavak, akkor jó szokásom szerint zenét hallgatok. Most éppen ezt teszem. Hip Hop Boyz... Nem is rossz kikapcsolódásnak!


https://www.youtube.com/watch?v=TlR49RV2p5M

:-)
2017. április 11. 15:49
Egy időben próbálkoztam ezzel a telefonos című játékkal!
Akinél ez eredményhez vezet, csak örülni tudok!
Ma már úgy vagyok vele, hogy aki évekig nem keresett, annak ellenére, hogy én igen, annak nem is hiányzom!

Tanulság! Annak kell örülni, és azt kell megbecsülni, aki, ami van!
Így boldogabb vagyok, mert tudom azt is, kire számíthatok, s kire nem!

S, hogy morbid legyek: ha meghalok, és bizonyos illetők kimerészkednek a temetésemre, képes leszek felébredni, és szembeköpni azt, aki ezidáig lesz@rt!
2017. április 11. 07:23

megtekintés Válasz erre: Ilona - 2017. április 10. 22:19

Évi, én is csak azt tudnám írni, amit Anyu. Tudod, akkor jön rá az ember arra, milyen jelentősége van a kapcsolattartásnak, mikor egyszercsak szétnézel és majdhogynem gyedül találod magad.Mindenki kihal körülötted...Neked még jó, mert úgy látom, Ti még többen vagytok. Ha ők nem is, de akkor Te kezd el az érdeklődést, amíg lehet. Most jó alkalom a húsvét erre, pihenj és egy csendes órában telefonálj néhányuknak. Hidd el, örülni fognak és Neked is megnyugvás lesz..

Drága Ilikém, én mint lejjebb is utaltam rá sok igazság van abban is, amit ti mondtok, de ha valaki olyan miliőbe nőtt fel, annak nehéz azt tudomásul venni, hogy ez van és ezt kell szeretni... Sok minden megváltozott körülöttem az évtizedek alatt. Nekem, aki annyi évet dolgoztam nem kell megmagyarázni mit jelentett felépíteni a saját életemet, életünket, de egymásról sohasem feledkeztünk meg. Azon túl van egy állandó hiányérzet bennem, hogy hová tűnt a családom? Igen, kopunk. Mondod mégis sokan vagyunk, ezt érzem én is, mégis ketten maradtunk, pedig kilenc unokatestvére van a lányomnak. Hol vannak ők? A mai világ nemhogy fel-, de leépíti a kapcsolatokat...

Most viszont várom, hogy elálljon az eső, neki se eredjen és folytatom az abbahagyott melót, kintekunta... :-)
2017. április 10. 22:19
Évi, én is csak azt tudnám írni, amit Anyu. Tudod, akkor jön rá az ember arra, milyen jelentősége van a kapcsolattartásnak, mikor egyszercsak szétnézel és majdhogynem gyedül találod magad.Mindenki kihal körülötted...Neked még jó, mert úgy látom, Ti még többen vagytok. Ha ők nem is, de akkor Te kezd el az érdeklődést, amíg lehet. Most jó alkalom a húsvét erre, pihenj és egy csendes órában telefonálj néhányuknak. Hidd el, örülni fognak és Neked is megnyugvás lesz..
2017. április 10. 22:08

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2017. április 10. 21:28

Természetesen Sanda!

Amit leírsz, abban sok igazság van. Ma például annyira törődött vagyok, képtelen lennék bárkivel is még a telefonon keresztül is akár pár szót váltani. Elfáradtam. Ez már a harmadik nap volt és kicsit sok a fizikai munkából. Nem azért mondom, de még egy rozsdás talicskát is beüzemeltünk... A szükség nagy úr. Tudod te mit nyom egy 25 kilós zsák cement? Hát most megtudtam, na és kettő? Még a fésű is megállt ma estére a hajamba, annyira bebetonozódott... :-)

Puszi!

A szellemi fáradtság rosszabb!
2017. április 10. 21:28

megtekintés Válasz erre: Sanda - 2017. április 10. 07:47

Hozzászólhatok én is?

Szerintem az a baj, hogy nagyon nehéz az élet, ezért mindenki a saját túlélésével van elfoglalva....Már nem jut energiája a másik emberre.

Természetesen Sanda!

Amit leírsz, abban sok igazság van. Ma például annyira törődött vagyok, képtelen lennék bárkivel is még a telefonon keresztül is akár pár szót váltani. Elfáradtam. Ez már a harmadik nap volt és kicsit sok a fizikai munkából. Nem azért mondom, de még egy rozsdás talicskát is beüzemeltünk... A szükség nagy úr. Tudod te mit nyom egy 25 kilós zsák cement? Hát most megtudtam, na és kettő? Még a fésű is megállt ma estére a hajamba, annyira bebetonozódott... :-)

Puszi!
2017. április 10. 07:47
Hozzászólhatok én is?

Szerintem az a baj, hogy nagyon nehéz az élet, ezért mindenki a saját túlélésével van elfoglalva....Már nem jut energiája a másik emberre.
2017. április 10. 07:19

megtekintés Válasz erre: Anyu - 2017. április 8. 14:37

Évám!

Néha rajtunk is múlik.Ha túl nagy a csend,kezdjük el mi! Vegyük fel a telefont és kérdezzünk rá mi,hogy vagy? Hidd el,néha csak ennyi kell!Vissza lehet találni egymáshoz,amíg nem késő.
Puszi

Ágikám... Annyira talán nem nagy a baj, csak hangosan gondolkodtam. Ez járt éppen a fejemben.
Azt viszont érzem, hogy a közönyt, ha idáig eljutott az ember, és eluralkodott lassan már benne is, rokonságon, családon belül, nagyon nehéz feloldani. Az okát sejtem, de most már a "hogy vagy" kérdésnek is akkor lenne csak értelme, ha az komolyan is érdekelné a másikat... Sajnos ennek ellenkezőjét érzem.
Még szerencse, ha legalább valaki számon tartja a sokaságot... Azt hiszem mindenkinél az idő a kevés, persze ez egy további kérdést vet fel, hogy mindenkinek annyi, amennyit erre szán. Én sem lehetek ez alól kivétel... Itt tartunk...

Puszi
2017. április 8. 14:37
Évám!

Néha rajtunk is múlik.Ha túl nagy a csend,kezdjük el mi! Vegyük fel a telefont és kérdezzünk rá mi,hogy vagy? Hidd el,néha csak ennyi kell!Vissza lehet találni egymáshoz,amíg nem késő.
Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: