Aranyórák és emlékek
2023. november 19.
Egy ideje elkezdett tudatosulni bennem, hogy nekem heti 3x2órában aranyórám van. Pont mint (ha jól tudom), amit szülés után neveznek egy aranyórának, amikor az édesanya kettesben lehet a purdéjával. Jómagam pedig hetente 3x2órát kettesben lehetek önmagammal, amikor nagyanyámat az idősek napközi szórakoztatójába viszik.
Eddig ezeket a délelőtti órákat főzéssel és házimunkával töltöttem, de aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen élvezhetném jobban is ezt az időt.
Így ma, hogy a nyári virágok teleltetőbe kerültek és szinte kiüresedett a gang, kreatív kacatkiállítást állítottam be a bejárati ajtó mellé dísznek. Minden egyes tárgyhoz emlék fűz.
A nagy lyukacsos követ egy tengerpartról kaptam egy barátnőm anyjától, a fém éticsigát Schwandenből guberáltam. A hibás, rózsás gyertyatartót Mitlödiből, a szíveket még Diesbachból, a betonból öntött cserepet pedig még az egyik unokahúgom készítette, a libát kertész barátnőmtől, a kanna öreganyáméktól, a nyírfaág a faluból egy kiszáradt fáról és a padot a zember öregapja ácsolta még hajdanán. A világítótesteket a faluban vettem a gazdaboltban, na a terítő fogalmam sincs, hogy honnan van. A fém madarat országos barátnőm vette, s a metszőollót én vettem. Igazából ez egy emlékkiállítás.
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.