Átrendeződés
2011. február 28.
Azt hiszem most már tudom, hogy alapvetően rosszul állok neki a dolgoknak.
Nekem nem a közeljövőre kéne gondolnom, inkább a régmúltra koncentrálnom. Hogy is volt, hogy talpon tudtunk maradni?
Az nem rossz, hogy olyan edényeim vannak, ami arra jó, takarékosabban tudok főzni. Kevesebb olaj, zsír. De inkább a zsír. Én azt szeretem. Finomabb a rántás. Azelőtt, régen még nem volt olaj. Milyen jó. Most is fele-fele arányban, de még mindig a zsír az, amit előnyben részesítek. Ja, hogy a csillagos ég lassan már? Igaz. Akkor kevesebbet belőle, de még mindig az a zamatosabb, ízesebb.
Rájöttem arra is, hogy a mosoly egyenes összefüggésben, arányban van, áll a postás érkezésével.
Egészen más a hangulatunk előtte, mint utána.
És ezt a postás vajon tudja, hogy ilyen fontos érzéseket szabadít fel az emberben? Ha tudja, jobban is szedhetné a lábát.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Jaj ne várd a postást ennyire...
Hozzám ma jött, hozta a sárgát...
Az + emelte a tarifáját, a kutyafáját, ha lenne napkollektorom lecserélném!
Pux. üdv. Lacó
Szia Éva!
Jaj ne várd a postást ennyire...
Hozzám ma jött, hozta a sárgát...
Az + emelte a tarifáját, a kutyafáját, ha lenne napkollektorom lecserélném!
Pux. üdv. Lacó
Nekem nem hozta a sárgát, abból van bőven, vitte a lilát, na nem ő, az otöpö. :-(
Pusz,
Éva