újabb események régebbi események további események
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
15:32
AYHvengBKrtydiP regisztrált a weboldalra
04:50
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:36
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:35
Virág módosította a cikkét
13:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:52
charleshicktw regisztrált a weboldalra
02:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
04:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:28
mrabcRELK regisztrált a weboldalra
00:43
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Átváltozás

2012. július 2.

Vissza a naplóhoz

Nem véletlenül választottam ezt a címet ehhez a bejegyzéshez, hiszen Kafka nagy groteszk író volt és az Átváltozás c. novellában hasonló esetet írt le, mint amin én is keresztülmegyek a napokban. Na persze szó sincs arról, hogy bogárként ébrednék reggelente, de mégis úgy érzem, mintha kivetkőznék magamból.
Egyszer már megtörtént. Pár évvel ezelőtt. Nagyon betelt a lelkem képzeletbeli pohara és a nagy nyomást úgy vezette le, hogy felruházott a kegyetlen őszinteség és nemtörődömség hatalmával. Egy ideje gondom van az emberi kapcsolatokkal. Nem tudok beszélgetni az emberekkel. Nincs hozzájuk kedvem és türelmem, és sokszor nem is hiányoznak. De ezen egyszer már túljutottam, most is megteszem. Alig van pár ember, aki még érdeklődik a hogylétem felől és szépen lassan őket is elűzöm magam mellől a stílusommal. Mintha minden szavamból az áradna, hogy "oké, csak szakadj már le rólam". Pedig nem így érzem. Mégis teher foglalkoznom bármilyen emberi kapcsolattal és ez nagyon aggaszt. Ugyanis ez nem én vagyok.
Ahogy mondtam, pár éve is megesett. Volt egy fiú, akkoriban az egyik legjobb barátom, később pedig az első őszinte szerelmem, aki nagyon megküzdött a démonaimmal. Hálátlan voltam mindenért, teljes egészében egy bunkó, szívtelen dög voltam. Nem tudtam leállni, bármennyire is tudtam, hogy fájdalmat okozok a szavaimmal. Mintha kikapcsoltak volna az érzéseim. Mintha a sok lelki bajtól lemerült volna az akksi. És most megint ez van. Akkoriban a fiú sokat segített. Nem adta fel. Addig nyúzott és mondogatta, hogy ez nem én vagyok, hogy nem vesz komolyan, és hogy mellettem marad, hogy rendbejöttem. De azóta sokat változtam és most nem tudom kezelni. Akkor sem ment, de most még csak támaszom sincs. Mert ha valamit tanultam az esetből, akkor azt, hogy ilyen helyzetekben jobb, ha a lehető legtávolabb tartom magam a szeretteimtől, mielőtt olyat mondanék, amivel végleg elkaszálom az összes fennmaradt emberi kapcsolatomat. Egyedül nézek vele szembe és egy részem rendbe akarja hozni, egy másik viszont hagyná a fenébe. Mert nem érdekli. Yin és Yang ilyenkor a lelkem. A Yin tiszta és erős próbál maradni, fényt akar hozni a Yang által egyre nagyobb teret hódító sötétségbe. Kezd elhatalmasodni rajtam és úgy érzem, hogy talán hagynom kéne neki. Eközben valami nyaggat legbelülről, hogy küzdjek meg vele és öntsem ki a már megtelt poharat. Hogy enyhítsem magamon a nyomást. Nem tudom az okát sem, hogy vissza tudnám fordítani vagy megszüntetni a problémát. Csak azt tudom, hogy hetek óta fokozatosan átveszi az uralmat és csak futnék, menekülnék előle. És talán ezt is fogom tenni. Felöltözöm, megfogom az mp3-am és elmegyek megint futni. Átmenetileg megoldás, amíg ki nem találom, hogyan tovább. Amíg ki nem találom, hogyan akadályozzam meg a teljes átváltozást.

A bejegyzést írta: Reenzy

Hozzászólások

időrendi sorrend

2012. július 3. 07:21
Kedves Reeny!

Valahol olvastam régebben, hogy az ember személyisége 7 évente változik, megújul, stb. ha az életkorodat nézem, te is pont ebben az időszakban vagy.
Nekem a 4. ilyen változás volt nagyon kemény, felforgatta az életemet, de én akartam is. :)

Kitartás, rosszabb nem leszel, de senkinek sem könnyűek a változás időszakai, ki így - ki úgy éli meg. A barátaid pedig mindig a barátaid maradnak, ha igazán azok.

Pussz, Tündér
2012. július 3. 05:19
Szia Reenzy!

Aktuális ez a felvetésed, sokunk számára, helyettünk fogalmaztad meg gondolataidat.

Nem szokásom, nem is értem, de néha élek a nagy bölcsek kifejező eszközével. Minek annyit agyalni, hiszen ez a jelenség, amit magadról írsz nem állandó. Átmeneti gonddal küzdesz, küzdünk valamennyien, akik így érzünk néhanapján.

"Nemkívánatos személlyé" = (Persona non grata)" téve saját magadat, magunkat. Ennek felismerésével már tettél egy lépést afelé, hogy változtass. Mind ezt tesszük.

Még időben, azt mondom téves ez a megállapítás, ha egyszer ki tudjuk fejezni, hogy ez mennyire zavar bennünket. Lásd: foglalkozol vele, leírtad.
Ha ezt érezzük, akkor ezen változtatni is tudunk, akarunk.

Bármilyen megnyilvánulása, a figyelem... pontjába kerülésének jólesik minden ember számára. Foglalkoznak vele - enyhe túlzás - törődnek vele, szükség van rá érzetet kelti. Ki ne szeretné ezt érezni?

Itt nincs másról szó, mint odafigyelésről: Magunkra, másokra...

Tudatosan akarhatjuk, mert rosszul érezzük magunkat a bőrünkben ettől a magatartásunktól és ezt joggal feltételezhetjük másról is és elvárhatjuk tőle, hogy ez csak átmeneti.

Rajtunk múlik, hogy ez mennyire tartósan lesz jelen az életünkben. Minél előbb, annál jobb ezen változtatni.

Egyszerű a gyógymód! Ha felteszed azt a kérdést: - Hogy vagy?... Akkor érezzem, hogy ez téged komolyan érdekel, akkor megnyílok és elmesélem neked a jövő hetet is, de ha csak úgy odaveted és már egészen másutt jár az eszed, biztos lehetsz benne, hogy nem fogom megmondani... :-)

Puszika,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: