újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Augusztus

2020. augusztus 19.

Vissza a naplóhoz

- Nem kell félned semmitől. Itt leszek mindig, nem vágyom másra.
Biztosítottál sokszor, hogy nincs félnivalóm. Pedig el akartalak engedni. Egész nyáron ez járt a fejemben. Nem tudtam szabadulni a különösen rossz érzéstől. Valami azt súgta: "Menekülj, mielőtt rosszabb lenne!"
De írtál, hívtál és jöttél. Hol én mentem. Ha nagyon kevés időnk volt, vagy túl későre járt már a találkozáshoz, beosontál a résnyire tárt kiskapumon. Kézen fogtál, és gyorsan kerestél egy sötét zugot az udvaromon.
- Csak azért jöttem, hogy megölelgesselek, megszeretgesselek.
És el sem engedted a derekamat amíg a szád feltérképezett rajtam minden négyzetcentimétert.

Aztán napokig nem tudtam rólad semmit. Ha jelentkeztem, kitérő válaszokat adtál a kérdéseimre.
És ez így ment hétről hétre. Ha úgy hozta kedved, lehazudtad a csillagokat is.
- Hidd el, jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban.
Mondogattad sokszor, és én nem tudtam eldönteni, hogy a veled való kapcsolatomra érted, vagy a rossz házasságomra célzol. Néha úgy tűnt, még mindig bánt a tény, hogy nem téged választottalak, hogy nem akartam veled diszkrét kapcsolatot 16 éve. Azt gondoltam, ezért teszel mindig rosszalló megjegyzéseket a választott életemre.

Egy magányos estén a közösségi oldalon hirtelen felbukkant egy fénykép, amin te voltál két csinos nővel. A lányok fején korona, amit tőled kaptak a céllövöldében. Nem hittem a szememnek. Olvastam a haverjaid kommentjeit, ahogy irigykednek. A csajok meg büszkék voltak, hogy mindkettőjükkel elbírsz.
Nem bírtam megállni a neked címzett szarkazmust.
"Látom, jól érzed magad az óvodában. A koronák mellé már csak a csillámpóni hiányzik."
Gondoltam, nem baj, ha nem jön válasz.
"Őszintén?
Nem."
Landolt is nemsokára az üzeneted.
"Felhívhatlak?"
Kérdezted váratlanul.
- Képzeld, ezek eltűntek, itt ülök egy domb tetején a fűben tök egyedül.
- Most sajnáljalak? Miért nem jössz akkor haza?
- Hogy tudnék? Itt vagyok tőled 200 km-re...
- Ez most nem az én problémám. Minek mentél egyáltalán?
- Megkértek, hogy vigyem el őket, én meg szívességet tettem.
Magyarázkodtál. Sejtettem, hogy teljesen másban reménykedtél, de ezt velem úgysem fogod közölni.
- Pedig harmadik nap van. Szívesen átmentem volna.
- És ezt csak most tudod mondani?
Kértél számon dühösen, mintha csak rajtam múlt volna mindig az édes lopott óránk.
Megnyugtattalak, elköszöntem. Én nem nyugodtam egészen addig, amíg másnap délelőtt meg nem láttam újra a terepjáród az út túloldalán.

"Menekülj!" súgta tovább egy hang, de én nem hallgattam rá.

(Kép: Pinterest)

A bejegyzést írta: Főnix Madárka

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: