Az a fránya kerítés!
2015. március 25.
Nem értem én, ezt a világot. Én változtam meg, vagy lemaradtam sok évtizeddel. A kerítés, ami körülhatárol(t) egy ingatlant szükséges. Van, ami nálam évtizedek óta a helyén áll, az akkori szomszéd jó voltából. Egy drótkerítés. Mellé lehetett állni és jókat lehetett beszélgetni a szomszéddal. Ha munka volt, lehetett dolgozni is, ki ki a maga kertjében és közben a beszélgetés is folytatódott.
Valahogy leragadtam a múltnál. Tegnap, mi a szomszédok dolgoztunk serényen. Némán!
Föl-föl néztünk a felettünk köröző vadgalambokra.
Időnként taps: ... :(
A bejegyzést írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Klárikám!
Én meg kifejezetten örülök, hogy mire kiérek a kertbe az egyik szomszédom akkor megy haza, ő korán kezd... Üdvözöljük egymást, pár perc alatt megtudjuk, hogy mi minden történt egymással, amíg nem találkoztunk, rövidre fogjuk és ki-ki megy tovább a dolgára... A szomszédom felesége is kint volt legutóbb, vele is váltottam pár szót, kedves amúgy elmenőben, de ő sem áll le tereferélni... otthon kertes ház várja...
A férje megint más, mert egy-egy cigaretta elszívása erejéig régebben átmentem hozzá és leültünk kicsit beszélgetni, max. tíz percre. Ő sem úgy van eleresztve otthon, be van időhatárolva... Én így szoktam meg... Délben már megy haza, más szokások... Ott a család...
Puszi
Kényszerből én is így teszek! Egy kertes ház kertjében? Van privát szférája az embernek, ... (tudom Neked ez a válasz nem elég, de Te tudsz olvasni a sorok között...)
puszi
Érdekes az élet, Klárikám! A beszélgetéshez minimum két ember kell. Emlékszem, volt itt egy írói pályázat, én akkor a kerti szomszédnőmről írtam, még ha jól emlékszem, helyezett is lettem.Szerettem ezt a szomszédnőmet, úgy, ahogy említed, munka mellett a kerítés két oldalán kitárgyaltuk a dolgokat, cserberéltünk virágokat, megittunk néha egy kávét.
Most a telkemen a gyerekek laknak és a fiú a telekhatáron lévő diófából ( érintette a vill. vezetéket ) kivágott egy ágat. Az én hibám, mert elfelejtettem megmondani, hogy az a fa nem a miénk. Az eredmény: a szeretett szomszédnőm még a köszönésüket sem fogadja, ami nagyon bántja a gyereket. Engem is, mert nem ilyennek ismertem meg.Ebben az évben még nem találkoztam vele, de ha meglátom, azért elbeszélgetek vele..
Puszi
puszi
Klárika!
Szomszédfüggő a dolog.Hidd el ma is jól el lehet beszélgetni a kerítés két oldalán,én legalábbis szoktam a szomszédasszonyommal.Pár éve költöztek ide,vele rögtön megvolt a közös nevező.Hasonlóak voltak a problémáink.A párja kicsit mufurc,legalábbis az volt,mára már ő is megmutatta az emberibb arcát.Aki nem akar beszélgetni,azzal nem tudsz mit kezdeni.Tudd be azzal,hogy ő jár rosszul.
Puszi
Igazad van, szomszédfüggő. Én és a szomszédasszonyom szinte együtt "öregedtünk" meg. Jó szomszédi viszony volt a miénk. Az ő apósa, aki már régen nincs közöttünk, több mint négy évtizede, készítette a kerítést. Csak hogy a kerítés már nem a mi közös kerítésünk, lehet, egyikőnk sem akart átkiabálni a másikhoz ...
puszi
Én meg kifejezetten örülök, hogy mire kiérek a kertbe az egyik szomszédom akkor megy haza, ő korán kezd... Üdvözöljük egymást, pár perc alatt megtudjuk, hogy mi minden történt egymással, amíg nem találkoztunk, rövidre fogjuk és ki-ki megy tovább a dolgára... A szomszédom felesége is kint volt legutóbb, vele is váltottam pár szót, kedves amúgy elmenőben, de ő sem áll le tereferélni... otthon kertes ház várja...
A férje megint más, mert egy-egy cigaretta elszívása erejéig régebben átmentem hozzá és leültünk kicsit beszélgetni, max. tíz percre. Ő sem úgy van eleresztve otthon, be van időhatárolva... Én így szoktam meg... Délben már megy haza, más szokások... Ott a család...
Puszi
Most a telkemen a gyerekek laknak és a fiú a telekhatáron lévő diófából ( érintette a vill. vezetéket ) kivágott egy ágat. Az én hibám, mert elfelejtettem megmondani, hogy az a fa nem a miénk. Az eredmény: a szeretett szomszédnőm még a köszönésüket sem fogadja, ami nagyon bántja a gyereket. Engem is, mert nem ilyennek ismertem meg.Ebben az évben még nem találkoztam vele, de ha meglátom, azért elbeszélgetek vele..
Puszi
Szomszédfüggő a dolog.Hidd el ma is jól el lehet beszélgetni a kerítés két oldalán,én legalábbis szoktam a szomszédasszonyommal.Pár éve költöztek ide,vele rögtön megvolt a közös nevező.Hasonlóak voltak a problémáink.A párja kicsit mufurc,legalábbis az volt,mára már ő is megmutatta az emberibb arcát.Aki nem akar beszélgetni,azzal nem tudsz mit kezdeni.Tudd be azzal,hogy ő jár rosszul.
Puszi