Az állataim és én
2016. július 10.
Amióta az eszemet tudom, mindig voltak háziállataink. A legrégebbi emlékeimben szerepel egy Zsuzsi névre hallgató koca és emlékszem, Zsuzsinak kismalacai születtek és a visításra, amikor a fogukat le kellett vágni születésük után valamennyivel. Arra is, hogy a sparhelt alatt melegedtek egy ládában a kismalacok, amikor nagy hidegben születtek, és legalább egyszer a kiskecskék is.
Volt ugyanis egy Zsófi nevezetű fejőskecske, aki az öcsémet felöklelte, de engem bírt. És emlékszem, amikor a keresztanyámnak kislánya született és őt is Zsófinak nevezték el, és én mindenkinek nagy boldogan meséltem, hogy a kecskénket is Zsófinak hívják, aztán amikor anyám meghallotta, ijedten lepisszegett, hogy hallgassak. De hát nem ez volt az igazság?
Voltak mindig nyulaink, amiket én is elláttam és tyúkok és kacsák is voltak mindig. Amikor egy tyúk kotlani akart, anyám levitte a pincébe, hogy elmúljon a kotlási láza. Ezt viszont már akkor is tudtam, hogy ha felnövök másként fogok csinálni, mert az anyaság szent.
Jelen pillanatban is öt kotlósom ül négy fészken, igen, ketten egy fészekben együtt, és ma kibújt az első kis úttörő a Mári néni itáliai kakasának és sima piros tyúkjának gyümölcseként. Remélem, hamarost követi a többi is.
Néha jó lenne tovább aludni reggelente, főleg télen, és nem sietni kiengedni a tyúkokat a zárt ólból, hogy kapjanak a reggeli napból és jól tojjanak, de az biztos, hogy ha valaki állatokat tart, az megtanítja arra, hogy nem ő a legfontosabb. Ahogy anyám régebben tanította: mindig az állatok az elsők. Mert ők nem tudnak szólni, ha szomjasak vagy éhesek. Bár a disznók épp kiabálhatnak, a kakasok is kukorékolnak reggel az ólban, hogy felkelt már a nap, de a nyulak csendben szenvednének, és ha vannak állataink, akkor a mi felelősségünk az ő jólétük, akkor is, ha pörkölt lesz a végük. Nem lehet olyan hőség, hogy ki se mozdulnánk reggeltől estig, mert az állatoknak mindig kell legyen tiszta vizük, ők nem tudnak gondoskodni magukról. És az ember szép lassan megtanulja, hogy gondoskodjon azokról, akinek az életük rajta múlik, és hogy vannak dolgok, amik fontosabbak a saját kényelmüknél. És azt is, hogy kevés bájosabb dolog van a világon egy frissen kelt napos csibénél és a tarka kisnyulaknál.
- Virág -
Képek még itt:
https://www.facebook.com/zoldujj/posts/1110150459043252
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ide érezni az állatszeretetedet... meg is értem azokat, akik állatokat tartanak, ott nincs henyélés, ahogy írod, az állatoknak enni és inni kell... Ebbe bele lehet szokni és célt, értelmet ad a kora reggeli felkelésnek... Akinek lehetősége van, gondoskodni tud róluk - azt mondom - nekik érdemes...
Most már magam, mint külső szemlélője vagyok, de volt idő, amikor nekünk is volt haszonállatunk... baromfi, nyulak.. apám még disznókat is nevelt, arra is emlékszem milyen korán kelt, hogy el tudja őket látni, éjszakai műszak után első dolga volt az állatok... Nem volt könnyű élete... Értünk tette! Aztán véget kellett vetni ennek az időszaknak is... Amikor kimegyek a kertbe, ha nem tudnám, el sem hinném, hogy ilyen is volt egyszer...
Puszi